Seite 153 [153]
OCR
V. KONKLÚZIÓK ÉS KITEKINTÉS: AUTENTIKUS ÉLET AZ INTERNETEN? + 151 csi tekintet nem időzik el az általa feltárt dologban, nem mélyül el benne, hiszen az csak látványosság számára, melyből mindig újabb és újabb adagra van szüksége (Cass 1998, 333). A ketertelmüseg (Zweideutigkeit) alapján a jelenvalólét mások felé fordul annak érdekében, hogy értelmezze és meghatározza a szituációkat, és meghatározza, mit is kell tennie — emiatt viszont képtelen lesz felismerni a lehetőségeit és elkötelezetten cselekedni. A jelenvalólét ennek hatására kiüresedik (Cass 1998, 333). E kritériumok szerint autentikus vagy tulajdonképpeni az emberi jelenvalólét akkor, ha képes nem (illetve nem csak) az akárki létmódjában élni, és viszonylag gyakran képes elkerülni a fecsegés, a kíváncsiskodás és a kétértelműség csapdáit — ,viszonylag gyakran", mert teljesen nem lehetséges megszabadulni tőlük, de nem is szükséges teljesen magunk mögött hagyni az akárki életformáját, hiszen annak is vannak pozitív funkciói. 2.2. Az autenticitás maximális követelményei Korántsem mondható, hogy az autentikus élet , minimális" követelményei ténylegesen minimálisak volnának, hiszen valójában mindkét szempontrendszer nehezen és csak tanulási folyamatok által teljesíthető feltételeket ír elő az emberek számára — minimálisnak csupán a még szigorúbb , maximális" követelményekkel összehasonlításban nevezhetők. Az inautenticitás tágabban értve Heideggernél azt is jelenti, hogy belefeledkezünk a mindennapi feladatokba és intézésükbe, ezek követelményeihez igazodunk, melyeket nem kérdőjelezünk meg — közben pedig elfeledkezünk ama felelősségünkről, hogy koherens kiállással vagy hozzáállással kellene a világban ténykednünk (Guignon 1993, 227). Önmagunkat ekkor a társadalmi elvárások mécrcéi alapján elemezzük és ítéljük meg," a mindennapi létezés fragmentálttá válik: olyan epizódokra bomlik, amelyeket az eszköz-cél stratégiák határoznak meg, és amelyeket valójában nem köt össze egymással semmiféle átfogó értelem (Guignon 1993, 227-228). Az autenticitäs ezen állapot ellentéte, mely — legalábbis e nézőpontból — magasabbrendű az ätlagos mindennapisägnäl. Ha elfogadjunk létünk végességét, képesek leszünk a mindennapi figyelemeltereléseken túl mást is meglátni. Az autentikusan élő személy időben kontinuusként éli meg az életét, mint aki valahonnan jött és valahová tart (Guignon 1993, 229). Az autentikus jelenvalélét önfókuszáló, amennyiben felismeri és elfogadja, hogy — éppen a léte végességéből adódóan — nem minden lehetséges, hogy tehát nem tud minden számára elérhető lehetőséggel élni, és mindent megvalósítani. Ehelyett csak a le99 Például tudósként a tudománymetria szempontjai alapján.
