OCR
IV. ONLINE VILÁGOK + 141 használata, mivel eme új érzékletek megjelenése révén a világ másféle feltárulkozásának lehetőségét is megteremtik. A késő modern, mediatizált társadalmakban számtalan lehetőség kínálkozik hibrid terek megalkotására sokféle technikai eszköz (okostelefon, notebook, televízió) és szolgáltatás (GPS-szoftver, SMS-, társkereső, chatalkalmazás, sokszereplős online videójátékok, virtuálisvalóság-sisak) igénybevétele által. A hibrid terek által lehetővé tett újfajta érzékletek médiumonként váltakozhatnak, vagyis a GPS-eszközök által lehetővé tett vegyes terek csupán egy speciális válfaját jelentik a számos lehetséges konstellációnak. A mély mediatizáció (Couldry és Hepp 2017; Hepp 2019) azt is jelenti, hogy létrejön a médiumoknak ama egyre komplexebbé váló és egyre szorosabban összefonódó rendszere, a médiasokaság (media manifold), amely a virtuális-fizikai térélmény sok változatát teszi lehetővé. Aporta egy későbbi publikációjában ezzel rokon szellemiségben globális technikai éléhelyként (technological habitat) nevezte el azt a komplex tarsadalmi-technikai rendszert, amely immár otthont ad az emberiségnek (Aporta és Higgs 2005, 255-256). Amikor a GPS-es navigációs eszközöket használjuk, akkor — hasonlóan ahhoz, amikor bármilyen más fejlett technikai eszközt használunk — ehhez a technikai élőhelyhez, avagy a médiasokasághoz kapcsolódunk, melynek mindig csak egy a cselekvő számára releváns szelete tud megmutatkozni (vö. az „analög” eletviläg szegmensei kapcsän: Schutz és Luckmann 1973). A tapasztalatok elsődlegesen fontos horizontjává a médiasokasággal, avagy a globális technológiai élőhellyel kiegészített életvilág vált, amelybe a mindennapi cselekvők sokféle módon ágyazódnak be, amelyhez változatos kapcsolódásokat alakítanak ki (például a GPS-es navigáció hibrid tereivel), amelynek az aktuálisan előtérben álló szegmensével aprólékosan tudnak foglalatoskodni. A GPS-es navigáció kétségkívül rontja a fizikai terekben való tájékozódás képességét, csökkenti a fizikai terek észlelésének ingergazdagságát, másfelől azonban a jelen mediatizált életvilágában élő cselekvőn anakronisztikus lenne olyan navigációs képességeket számon kérni mint amelyekkel korábban a digitális technikai eszközök nélkül navigáló vadászó vagy pásztorkodó társadalmak nagy távolságokat bejáró tagjai rendelkeztek. Mannheim (1996, 114) szerint , hamis és ideologikus az a tudat, amelynek tájékozódási módja nem érte utol az új valóságot, és ezért azt voltaképpen elleplezi idejétmúlt kategóriákkal". Ez igaz az emberi útvonalkeresési és útvonalkövetési tevékenységgel kapcsolatban is. A médiasokaság, avagy a globális technikai élőhely logikájához és a mediatizált életvilág társadalmi viszonyaihoz a finomhangolt, hosszú tanulási időt feltételező, hihetetlenül összetett navigációs képességek kevésbé illeszkednek, míga — például a GPSes navigáció által lehetővé tett — mediatizált mozgás nagyobb mértékben. A mai mediatizált életvilág logikája azt diktálja, hogy ne (vagy legalábbis ne teljesen) utasítsuk el a GPS-es navigáció kínálta lehetőségeket, mert ha így tennénk, azzal