Oldal 138 [138]
OCR
136" AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA A beágyazódás-kiágyazódás alternatív elméletének figyelembe kell vennie a képernyők megfoghatatlan elemeinek hatását a térélményre. A kvalitatív kutatások közül kivételt képez Leshed és szerzőtársainak a tanulmánya, amely csírájában már magában rejti a vegyes terek elgondolását. Elmondásuk alapján az eredményeik , összemosódott fizikai és virtuális tereket illusztrálnak, amelyekben az egyének cselekszenek, mialatt némileg intenzívebben foglalkoznak (ezgage) a technológiai környezettel és kicsit kevésbé a fizikaival” (Leshed és mtsai. 2008, 1680). Más szavakkal: a GPS-használat nem csupán kiágyaz a materiális értelemben vett terekből, ahogyan azt a kiágyazódás elmélete sejteti, hanem egyúttal beágyazza a cselekvőket — valós/, virtuális", anyagi/nem anyagi — hibrid terekbe. Ennek igazolása érdekében két lépésre van szükség. Mivel a kiágyazódás elmélete kizárólag az érzékelésbeli elszegényesedést tartja szem előtt, rá kell mutatni, hogy milyen új észleletekkel, érzékekkel jár(hat) együtt a műholdas navigációs megoldások használata. Ezt követően a GPS-es navigáció hibrid terének rekonstruálására van szükség. Az észlelés alatt Merleau-Ponty fenomenológiája szerint nem ingerek passzív befogadását és utólagos értelmezését kell értenünk, mivel a percepció olyan folyamat, amelynek során a cselekvő aktívan elrendezi a világot, ugyanis az észlelet maga soha nem önmagában áll, hanem mindig valamilyen strukturált és értelmezett észlelési mezőbe illeszkedik be (Merleau-Ponty 2012, 26). A fenomenális világ felépítésében tehát az emberi test tölt be alapvető szerepet. Az érzékelés természete azonban Merleau-Ponty felfogása alapján nem csupán a fiziológiából és a test felépítéséből következik, hanem az emberi test és érzékelési rendszer bizonyos rugalmassága miatt a társadalmi, kulturális, történeti környezet is hatással van az észlelési folyamatra, és így a világ elrendezésére (Merleau-Ponty 2012, 84)." A cselekvők azért tudnak értelmes hozzáállást kialakítani a világhoz, mert a különféle testi mozgások, a hely- és pozícióváltoztatások során megtapasztalják, hogy milyen módon változnak meg a percepcióik (Glezos 2020, 195). A mozgások és az észlelés alapja a cselekvő testsémája, amely a testhez fűződő viszony nem reflektált, nem tudatos szintjére utal (Ataria és Tanaka 2020, 655). A merleauponty-i elmélet különlegessége, hogy a francia filozófus a testsémát nem tekintette rögzítettnek, hanem olyan érzetként, amely módosítható és folyton módosul is (Glezos 2020, 199). E bizonyos határok között érvényesülő plaszticitásnak példája, hogy a testséma kiterjeszthető külső objektumokra, ami az észlelési mező módosulását okozza. Ezt a korábban idézett (71. 3. fejezet) két esetben is láttuk: a tollas kalapot viselő nő és a bottal közlekedő vak ember kapcsán. E két példa közül a vakbot azért is különleges, mert az inkorporáció, avagy belsővé tétel által 3! Merleau-Ponty nem véletlenül vált a testiesülés (embodiment) interdiszciplináris mozgalmának egyik fontos megelőlegezőjévé és hivatkozási pontjává (Zörgő 2021; Marosán 2021).
