Seite 128 [128]
OCR
126 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA elképzelései vannak: egyesek károsnak tartják és ezért elutasítják, mások nem bíznak a saját térbeli orientációs képességeikben, s emiatt szinte mindig használják, és vannak olyanok, akik előnyöket és hátrányokat látnak különböző arányokban. A kérdés a mindennapi cselekvőkön túl is széles figyelmet váltott ki — például az újságírók körében, akik beszámolnak az olyan szenzációs esetekről, amikor valaki a GPS utasításait vakon követve okozott balesetet, vagy a tudósok között, akik például a műholdas navigáció térbeli tájékozódóképességre gyakorolt hatásait firtatják. Az alábbi fejezet arra tesz kísérletet, hogy körbejárja, milyen hatással van és hogyan értelmezendő a GPS-es navigáció a felhasználók térélménye szempontjából. A GPS-es navigáció az egyik elindítója volt a mozgások mediatizálódási folyamatának, s mind a mai napig az egyik fontos részfolyamata, így kitüntetett figyelem illeti meg. Az autó és az autózás legkésőbb az új mobilitási paradigma (Sheller és Urry 2006)" hajnala óta fontos társadalomtudományos témának számít (Sheller és Urry 2000), &saz iränyzat immär az autö(zäs)röl szóló hazai irodalomban is megjelent (Bódi 2016; Csizmadia 2021; Lados &s Töth 2019; Päthy 2021b; 2021a; Tóth 2021a; 2021b; 2019; Smahó 2021). Az irányzat kereteiben alapos elemzés alá vették, hogy miként épül fel a vezetők tere (Pearce 2017), és hogy milyen szerepet játszanak a különféle hangok (Bull 2004) vagy érzelmek (Sheller 2004) ebben. Autót és vezetőjét ebben a kontextusban gyakran egyfajta hibrid entitásként vagy összerendeződésként (assemblage)"" értelmezik (Dant 2004). A gyaloglás - hasonlóan a vezetéshez — szintén az új mobilitási paradigma fontos témája, melyet sokféle nézőpontból elemeztek. Mind a vezetés, mind a gyaloglás kapcsán születtek olyan írások, amelyek a digitális technológiákat és a GPS-es navigációt az új mobilitási paradigma keretében vagy azzal rokon szellemben értelmezték (Brown és Laurier 2012; Holton 2019; Laurier, Brown, és McGregor 2016; Leshed és mtsai. 2008), ugyanakkor a GPS-es vezetés vagy gyaloglás térélményének átfogó elméleti értelmezésére ez idáig nem került sor. Az alábbiakban az a kérdés áll aközéppontban, hogy miként alakítja át a GPSes navigáció a terekhez fűződő viszonyt, s különösképpen az, hogy vajon megfelelő keret-e a változás értelmezésére a kiágyazódás — nagy mértékben Borgmann által inspirált — elmélete, mely azt hangsúlyozza, hogy a műholdas navigáció hatására a felhasználók kiágyazódnak az őket körülvevő fizikai környezetekből. A GPS-es navigáció és a terek megélésének összefüggésében szerencsére viszonylag jelentős számú empirikus kutatás áll rendelkezésre, ami szükségessé teszi az eredmények és elméleti interpretációk számbavételét és kritikai szintézisét. A fejezet szemléleti alapját a Maurice Merleau-Ponty-féle testi fenomenológia, 76 Az irányzathoz lásd magyarul Váradi (2020, 117-118), Berger (2018b, 167-169). 77 Az összerendeződésekhez lásd Fabók és Berki (2018).
