Page 121 [121]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK " 119 3.1. A self-tracking jelensége Az online és a fizikai világ metszéspontján, határán sajátos eset a self-tracking, vagyis az önszámlálás, önmérés, önmonitorozás gyakorlata és mozgalma. A selftracking azokat a gyakorlatokat jelöli, amelyek során a cselekvők különféle eszközöket (például pulzus- és vérnyomásmérőt, lépésszámlálót, sebességmérőt, okosórát, vagy mindenféle mobiltelefonos alkalmazást) használnak arra a célra, hogy életük valamely vagy több szegmensét mérjék, és ezáltal új ismeretekhez juthassanak önmagukkal kapcsolatban (vérnyomás, napi megtett táv, átlagsebesség bizonyos utakon, fittség, felkeresett helyek, elégetett kalóriák mennyisége vagy az általában égészség). Ezek az új információk eltérő minőségűek az önismerettel kapcsolatos hagyományos ismeretekhez képest, mivel kvantifikáltak. Lupton emiatt beszél a The Quantified Self: A Sociology of Self-Tracking [A kvantifikalt én. À sel£ tracking szociolôgiäja] cimü könyveben a self-tracking kapcsän egyfajta számszerűsített énről, amely e gyakorlatok következtében jön létre (Lupton 2016; vö. Dusek 2021). Hepp (2019, 30-33) a self-tracking jelenségét szélesebb összefüggésbe ágyazza be és keletkezését a technikai úttörői közösségekhez köti. E közösségeket az jellemzi Hepp szerint, hogy identitásukat valamely sajátos tevékenységre vagy területre fókuszálják, amelyen belül , úttörői" szerepet kívánnak betölteni, azaz előre akarják hajtani azokat a tendenciákat, amiket fejlődésnek tartanak. A kiválasztott területen e személyek és közösségek közvetítői szerepet is betöltenek a különféle szereplők — például fejlesztők, gazdasági szervezetek, politikai szereplők, média — között. Az úttörők ennek során olyan experimentális gyakorlatokat vagy életvitelt folytatnak, amely megelőzi a gyakorlatok széles körű elterjedését (amennyiben egyáltalán elterjednek a későbbiekben), és ily módon magukis hozzájárulnak a fejlesztésekhez és a terület jövőjéhez (Hepp 2019, 30-33). Az úttörői közösségek tagjai azonban nem magukat a feltalálókat jelöli, a technikai innovációk létrehozóit, hanem azokat a szereplőket, akik a technikai innovációk biztosított lehetőségeket megpróbálják adaptálni a mindennapjaik számára, s ezáltal új utakat megnyitni az életvezetés számára (Hepp 2019, 32)." A self-tracking jelensége nem a semmiből keletkezett, hanem hosszú előtörténetre tekint vissza. Az előzmények közé sorolhatók bizonyos avantgárd művészek projektjei, akik az életüket — jellemzően még analóg módszerekkel — folyamatosan, akár évekig, évtizedekig dokumentálták az 1960-as, 1970-es évektől & Hepp (2019, 35-40) a self-tracking mellett két másik kortárs úttörői közösséget elemez: a csinálók mozgalmát (maker movement; technikai eszközöket szerelők, azokat szabadon kombinálók köre) és a hackerek közösségét (akik az információkhoz való nyilvános hozzáférés tekintetében kívánnak úttörői szerepet betölteni).
