OCR
IV. ONLINE VILÁGOK " 117 A Tinder is goffmani értelemben vett színpad, olyan online platform, kiállítási tér, ahol a felhasználók előszeretettel használják fel a hagyományos nemi szkripteket a viselkedésük vezérlésére (Hess és Flores 2018, 1087). Egy 2016-os, Moszkva központjára összpontosító kutatás például azt találta, hogy a Tindert használó férfiak és nők az orosz társadalom viszonylag tradicionális nemiszerepfelfogásai alapján jelenítették meg magukat a fotóikon. Míg a nők előszeretettel teremtették meg a melegség, otthonosság atmoszféráját a képeiken, addig a férfiak fotói nagyobb nyitottságról, kalandvágyról, kifelé forduló életstílusról tanúskodtak (Solovyeva és Logunova 2018, 479-480). A bevett nemi normák szellemiségében a nők objektivaljak magukat, és attraktivitásukat (testi vonzerejüket, fittségüket stb.) igyekeznek kiemelni a fotóikon, hogy vonzóvá váljanak a férfiak tekintete számára. A női attraktivitás kitüntetett jelentősége a megtévesztések genderspecifikus eloszlási mintáiban is tetten érhető, míg ugyanis a randioldalakon a nők leginkább a ténylegesnél alacsonyabb testsúly megadásával szépítik a valóságot, addig a férfiak jellemző megtévesztő gyakorlata, hogy magasabbnak mondják magukat, mint amilyenek, mivel a magasságot a hagyományos , férfierény", a dominancia jelének szokás tekinteni (Hancock, Toma, és Ellison 2007, 451). Jellemző tendenciája azénbemutatásoknak a Tinderen, hogy a női szelfik gyakran felső szögből készülnek, hogy az alacsonyság látszatát keltsék, míg a férfiaké alulról, hogy épp ellenkezőleg, a magasság benyomásán keresztül dominanciát sugározzanak (Sedgewick, Flath, és Elias 2017). Jól látható tehát, hogy a Tinderen erőteljesen jelen vannak a hagyományos genderfelfogäsok a nök és férfiak goffmani értelemben vett énbemutatasaiban.© Ez a tendencia még akkor is erős, ha az utóbbi években megjelent számos olyan oldal, ahol a női felhasználók a szexista férfiakat és megnyilvánulásaikat tudják a nevetségessé tétel erejével pellengérre állítani és így némileg ellene hatni a nemek közötti hagyományos hatalmi viszonyoknak." A Tinder, bár a publicisztikákban megjelenő moralizáló kritikák túlzóak, összességében ambivalens jellegű, ami leginkább abban érhető tetten, hogy egyfelől növeli a mérlegelő beállítódás, valamint az (ön)tárgyiasító instrumentális stratégiák jelentőségét, másfelől bizonyos tulajdonságai épp e hűvös racionalizálási tendenciák ellen hatnak. A Tinderen nem lehet finom kritériumok (például végzettség, foglalkozás, bőrszín) szerint szűrni, csak a maximális földrajzi távolságot, az életkort és a nemet lehet megadni. Ez nagymértékben leszűkíti a kalkulálás lehetőségeit, s a felhasználóknak a fotók és rövid önleírások fényében kell dönteniük a szimpátiájukról, ami kétségkívül az életvilágbeli típuskép55 A hagyományos nemi szkriptek nemcsak az én bemutatásában, hanem a tényleges cselekvésekben, vagyis a swipe-olási magatartásban is tetten érhetők. Míg például a nők sokkal kevesebb profilkártyát húznak jobbra, addig a férfiak jelentősen többet. Lásd részletesebben Berger (2019, 79-80). 66 Lásd például a Tinder Nightmares vagy a Feminist Tinder nevű Instagram-oldalakat.