Seite 115 [115]
OCR
IV. ONLINE VILAGOK + 113 amikor megjelentek az okostelefonon játszi könnyedséggel használható randiapplikációk. A társkeresés mediatizációját a kvantitatív adatok is jelzik. Több tanulmány is kiemeli az internetes oldalak és alkalmazások szerepének növekedését a társkeresésben (Rosenfeld 2018; Rosenfeld és Thomas 2012; Rosenfeld, Thomas, és Hausen 2019; Newett, Churchill, és Robards 2018). Az USA vonatkozásában a New Mexico-i Egyetem kutatássorozata révén időbeli dsszehasonlitasra alkalmas, az USA-ra országosan reprezentatív adatok is rendelkezésre állnak. Ezek alapján kiderül, hogy az 1990-es évek második fele óta folyamatosan — bár a 2000-es évek elején rövid megtorpanással — nő azon párok aránya, akik az interneten ismerték meg egymást. A heteroszexuális párok esetében ez az arány 1995-ben 296, 2010-ben 2396, 2017-ben pedig 3996 volt (Rosenfeld és Thomas 2012, 530; Rosenfeld, Ihomas, és Hausen 2019, 13)." Ezzel az internet az utolsó, majd a harmadik helyről az első pozícióba emelkedett az USA-ban, maga mögé utasítva az olyan hagyományos párközvetítő intézményeket és csatornákat, mint a baráti viszonyok, a szomszédságok, a középiskola és egyetem, a munkahely, az egyházi közösség, a család vagy a szórakozóhelyek. Az Egyesült Államok tekintetében különösen feltűnő, hogy az ismerkedés szempontjából az internetes ismerkedés és a szórakozóhelyek kivételével minden más csatorna szerepe csökkenőben van, ? ami arra utal, hogy az életvilág offline struktúrái (barátok, család, rokonság, egyházközösségek, szomszédság) veszítenek erejükből. Az alábbiakban a globálisan és Magyarországon is legszélesebb felhasználói körrel rendelkező, 2012-ben indult alkalmazás, a Tinder kapcsán veszem szemügye a társkeresés mediatizációját. A regisztráció, bejelentkezés és a saját profiljuk létrehozása után a felhasználók mások profilját látják kártyákként, amelyeket jobbra vagy balra húzhatnak (ez a húzás a swipe): a balra húzás elutasítást jelent, a jobb swipe az érdeklődést/tetszést fejezi ki. Ha két felhasználó közösen lájkolta ily módon egymást, a szoftver összekapcsolja őket, és létrejöhet a chatalapú társalgás. Indulása után a Tinder számos kritikát kapott, melyek szerint az applikáció — mivel szinte futószalagon szállítja a jobbra vagy balra húzható lehetséges partnereket — a bőség zavarával felszínessé, sekélyessé teszi az ismerkedést (ismerteti Rosenfeld 2018, 104-106). A Tinder elkönyvelése © Az azonos nemű párokra érdemes külön kitérni, mert az esetükben a párkeresés, amikor még offline módon zajlott, gyakran nehéz volt, így nem meglepő módon ők váltak az online randizás úttörőivé. Az azonos nemű párkapcsolatban élők esetében az internetes megismerkedés aránya már 2010-ben is megközelitette a 70%-ot (Rosenfeld &s Thomas 2012, 530). @ 2017-ben a heteroszexuälis pärok 39%-a ismerkedett meg online, 27% szörakozöhelyen vagy étteremben, 2096 barátokon keresztül, 1196 a munkahelyen vagy munkatársak révén, 796 családi közvetítéssel, 596 az általános iskolában vagy gimnáziumban, 496 az egyetemen/főiskolán, 496 egyházközösségben és 396 a szomszédok révén vagy szomszédokként (mivel a válaszadók több lehetőséget is megjelölhettek, az arányok összege nem 10096) (Rosenfeld, Ihomas, és Hausen 2019, 13).
