Seite 113 [113]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK 2 111 nisága jellemző, így bizonyos értelemben beszélgetésekről van szó, melyek azonban különböznek az offline világ konverzációitól. A Twitter-kommunikációk jellegének érzékeltetésére nem jó eljárás az, ha ahhoz hasonlítjuk, mint amikor valaki egy szobában ül és beszélget valaki mással/másokkal, ehelyett Murthy (2012, 1069) szerint úgy kell elképzelnünk a tweetelés szituációját, hogy beszélünk ugyan, de nem tudjuk pontosan, hogy kik fognak , bejönni" a , szobába", sőt hirtelen nagyon sok ember tud felbukkanni, olyanok is, akikről még nem is hallottunk, hogy aztán gyorsan távozzanak vagy épp ellenkezőleg, maradjanak, de az is lehetséges, hogy sokan hallgatóznak az ajtó túloldalán és a re-tweetek által folyamatosan nő azon , szobáknak" a száma, ahol ugyanarról beszélnek, mint vitt". Ha megemlítik az eredeti posztolót az (2-jellel, akkor annak létrehozója látni fogja ezeket az új szituációba beágyazott tweeteket is, és követheti a beszélgetést, hozzászólhat, láthatja, kik reagálnak stb. (Murthy 2012, 1069). A közösségi média platformjai sok vitát generáltak, egyesek szerint sekélyessé teszik akommunikációt és negatív hatással vannak a felhasználóikra. Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ezen aggodalmak nem teljesen megalapozatlanok (lásd például a testképpel való elégedetlenséggel kapcsolatos kutatásokat), ugyanakkor a kérdés mégis bonyolultabb. Mitev és szerzőtársai (2021) kutatása szerint nem volt szignifikáns összefüggés az intenzív, közepes és alacsony szintű közösségimédia-használat és a szubjektív jóllét szintje között. A közösségimédiahasználat csökkentése ugyanakkor az összekötő és áthidaló társadalmi tőke csökkenésének szubjektív érzetét okozták, ami a szubjektív jóllétet is csökkentette (Mitev és mtsai. 2021). Természetesen a kutatás csupán a rövid távú hatásokat tudta felmérni, azt nem, hogy a közösségi médiától való tartózkodás hoszszú távon milyen hatással van az emberek szubjektív jóllétére, így a kérdés továbbra is nyitott marad. 2.5. Tinder, avagy a partnerkeresés mediatizálódása A késő modern társadalmakban az élet szinte minden területe mediatizálódik, így a társ- és partnerkeresés is.? A társkeresés és az intim kapcsolatok létesítésének mediatizációját vizsgálván szükséges először azt a szélesebb kontextust felvázolni, amely alapján láthatóvá válik a szerelem és az intim kapcsolatok alakváltozása. A premodern Európában a házasságokat nem azért létesítettek, hogy két szerelmes összekösse az életét egymással, hanem alapvetően a társadalmi státuszt kívánták megőrizni vagy javítani (mind az elit részéről, mind a társadalmi hierarchia alsóbb szegmenseiben), vagyis a szerelem és a házaság két külön kérdés volt. Ezzel szemben 59 Az alábbiakhoz lásd Berger (2019).
