Page 108 [108]
OCR
106 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA ha az algoritmus olyan tartalmakat kínál a felhasználónak megtekintésre, amelyeket az relevánsnak, érdekesnek, izgalmasnak tart. Algoritmikus szelektálásra azért van szükség, mert több az adat az adatbankokban (a , raktárakban"), mint amenynyit a felhasználók be tudnának fogadni (Hogan 2010, 381). A közösségi média közönségei is eltérést mutatnak a mindennapi alakítások közönségeitől. Az alakításaink közönségét a , barátaink", , ismerőseink" vagy ,követőink" alkotják, azonban ezek valójában nagyon heterogén kategóriák. A barátok vagy követők címszava valójában olyan személyeket jelöl, akikkel a felhasználó a legkülönfélébb viszonyban állhat (tényleges barát, családtag, munkahelyi ismerős, felettes, szomszéd, volt osztálytársak, szabadidős tevékenységek általi ismeretségek, rajongók stb.) (boyd 2007). Ily módon számos társadalmi kontextus, társadalmi kör mosódik egybe e címkék alatt, s eltűnnek a köztük lévő határok — köszönhetően annak, hogy az alapbeállításuk szerint az olyan közösségimédia-platformok, mint a Facebook vagy az Instagram a feltöltött képeket, bejegyzéseket, kommenteket láthatóvá teszik az összes , barát" számára. Alapbeállítás szerint minden ismerősnek hozzáférése van a felhasználó online artefaktumaihoz, melyek igy dekontextualizälödnak, s mar nem kötődnek sajátos szituacidkhoz, közönsegekhez, hanem csak az őket megosztó egyéni profilhoz. Az egyén — egyéb beállítás hiányában — minden ismerős számára ugyanazon artefaktumokat prezentalja (Hogan 2010, 383). A kézénségek dekontextualizalodasa kapcsán felmerül a kérdés: ha ilyen erős mértékben összemosódnak a kontextusok, miért nem következik be egyfajta közösségimédia-paralízis, hogyhogy nem bénulnak le a felhasználók a megszégyenüléstől való félelmükben, miért osztanak meg mégis tartalmakat? Hogan (2010) válasza szerint azért, mert az artefaktumokat létrehozó felhasználónak ténylegesen nem kell minden ismerősére, követőjére figyelnie, nem kell a megosztáskor a közönség minden szegmensét szem előtt tartania. Ehelyett érdemes a teljes közönségnek csupán két alcsoportjára ügyelnie: egyfelől azokra, akiknek egyfajta idealizált elülső régiót és homlokzatot kíván prezentálni, akik tehát az alakítás fő célpontjai, másfelől azokat, akikről tudja, hogy nekik ez az énbemutatás problémás lenne valamilyen okból kifolyólag. Vagyis a felhasználóknak meg kell találniuk azt a legkisebb közös nevezőt a tartaoommegosztásaik során, amely megengedi számukra, hogy az általuk kívánt irány szerint jelenítsék meg magukat, de oly módon, hogy az ne okozzon kárt az online homlokzatukon, mert nem áll nyilvánvalóan szemben a második alcsoport tagjainak látásmódjával (Hogan 2010, 383).5 Ezek a problémák természetesen kevésbé merülnek fel akkor, ha a felhasználók nem az alapbeállításokat veszik alapul, hanem erősebben törek5 Példa: az ember nem a főnökének posztol a Facebookon, Iwitteren, hanem másokat tart szem előtt, és bennük kíván pozitív benyomást kelteni, ugyanakkor ezt úgy teszi, hogy nem oszt meg olyan tartalmat, amely a főnök (szülő, rokon stb.) szemében rossz fényt vetne rá.
