Page 102 [102]
OCR
100 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA lehet sérteni a másikat. Amennyiben a másik érzi a tapintatot, rendszerint ő maga is tapintatos kíván lenni, és megpróbál úgy tenni, mintha nem hallaná, hogy miről beszélnek a telefonon, mintha nem látná mi van a képernyőn stb. Vagyis, hacsak nincs külön megszólítva, demonstrálni kívánja, hogy nem hallgatózik/ figyel — de a feszültség teljesen nem kerülhető el, bizonyos mértékű diszkomfortérzetet mindenképp okoz a ,parkoltatäs”. A mediatizált kommunikációra történő váltás során, ha a személy olyan távolságon belül marad a többi jelenlévőhöz képest, ahol azok érzékelni (hallani, látni) tudják a digitális kommunikációt, akkor a telefonáló, SMS-ező vagy chatelő személy voltaképpen olyan helyzetben találja magát, amikor két elülső régióban van egyszerre, vagyis két alakítást végez. Ez kényes szituáció, hiszen mindkét elülső régiónak megvannak a maga követelményei, amelyekre figyelni kell. Elképzelhető, hogy eltérőek az elvárások a fizikailag jelenlevő személlyel való kommunikációban és a telefonpartner viszonyában (például az első lehet formális, míg a második közvetlen és szívélyes viszony), így gyakran nehéz összeegyeztetni a kettőt (Ling 2010, 280). Az ilyen kihívásokat többféle stratégiával lehet kezelni Ling (2010) szerint. 1. El lehet utasítani a digitális kommunikációs felhívást, mert előrelátható, hogy ellentmondás fog létrejönni a két elülső régió között, és a cselekvő inkább azt választja, hogy elkerüli a kényelmetlen és potenciálisan homlokzatsérülést okozó helyzetet. 2. Az is gyakori stratégia, hogy a cselekvő ugyan elfogadja akommunikációs felhívást, de eltávolodik a személyesen jelenlévő másiktól, hogy az ne hallja, lássa őt, s így elkerülje a kockázatos két elülső régiós helyzetet. 3. Ha sok más személy is jelen van, akkor jó eséllyel nem okoz nagy feltűnést, ha elkezdünk telefonálni vagy szöveget gépelni, mert a többiek viszonylag zavartalanul tudják folytatni a kommunikációjukat, és közben valószínűsíthetően kevés figyelmet fognak az önmagát a körükből ideiglenesen kivonó személyre fordítani, ami csökkenti az ő kockázatait. 4. Néha hasznos stratégia lehet, ha az a személy, aki elfogadja a mediatizáltkommunikációs felhívást (például felveszi a telefont), ideiglenes belépőt ad a közelében lévő másiknak a saját digitális hátulsó régiójához (azaz nem távolodik el, nem suttog, hanem a másik által kivehető módon kommunikál). Az ilyen esetekben összemosódik az elülső és a hátulsó régió a fizikailag egymás közelében lévők számára, mert például, amikor telefonál az ember, önkéntelenül is kiad magából olyan jeleket, amelyek lerombolhatják az egyébként gondosan felépített homlokzatát. Emiatt érdemes megfontolni, hogy kik azok a személyek, akiknél nem jár kockázattal az ideiglenes , back stage" belépő biztosítása. ? 5. Fej52 Például tudom X-ről, hogy ő nem az a fajta ember, aki továbbadná, ha egy általunk közösen ismert személlyel folytatott beszélgetésem alatt fintorgok, hanem egyenesen szórakoztatónak tartaná azt, így, ha a közös ismerős X jelenlétében felhív engem, bátran felveszem a telefont és ideiglenes belépőt adok X-nek a digitális interakcióm hátulsó régiójához, ami voltaképpen interakciós hasznot jelent számomra az X-szel való viszonyomban.
