Page 99 [99]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK " 97 közös meghatározásához, ami nélkül a szituáció szétesik (Rettie 2009, 424—425). Azilyen társas interakciós helyzetekben a cselekvők mindenféle jellegű információt gyűjtenek annak érdekében, hogy megértsék (legalább hallgatólagosan) a szituáció normatív elemeit, vagyis a különböző szereplőkkel szemben támasztott elvárásokat, hogy így megtudják, miként lehet/érdemes cselekedniük e körülmények közt. A fizikai környezetben észlelt adatokat a cselekvők kiértékelik. Ahogy halad előre a társadalmi interakció, a résztvevők hallgatólagos egyetértésre törekszenek e tekintetben - ez természetesen nem mindig sikerül, de ha igen, létrejön a szituáció közös meghatározása (Seiler és Kidwell 2016, 210). Egyes kutatók, akik a goftfmani elméletet szeretnék frissíteni annak érdekében, hogy a digitális kommunikációk elemzésére is alkalmassá váljon, úgy vélik, a goffmani keret csupán a mediatizált interakciók egy részének az értelmezésére alkalmas. A mindennapi szemtől szembeni interakciók alapvető vonása, hogy a cselekvők megpróbálják meghatározni azt a helyzetet, amelyben éppen vannak, s ennek érdekében kölcsönösen és egyidejűleg monitorozzák egymást (Rettie 2009, 424). Rettie meglátása szerint meghatározott esetekben a mediatizált interakcióknál is lehetséges a felek kölcsönös és valós idejű megfigyelői tevékenysége és ezáltal az interakciók fókuszálása; ezen esetekben annak ellenére képesek a cselekvések koordinálására, hogy nincsenek fizikailag közösen jelen a szituációban. Ám Rettie (2009) úgy véli, nem mindegyik típusú mediatizált kommunikáció engedi ezt meg. Léteznek szinkron médiaformák (például telefonálás, videóbeszélgetés), melyeknél a kommunikációk kölcsönösek és egyidejűek, valamint aszinkron formák (SMS, e-mail), amelyekre nem jellemző az egyidejűség. Szerinte az aszinkron média felhasználói a közösként megélt idő és a folyamatos, egyidejű interakció hiányában nem tudják úgy koordinálni a cselekvéseiket, mint a szemtől szembeni vagy a szinkron média segítségével folytatott kommunikációk során. Ugyan az aszinkron média esetében is beszélhetünk benyomáskezelési törekvésekről, de csak a szinkronicitás feltétele mellett igaz, hogy a résztvevők közösen és egyidejűleg dolgoznak a szituáció értelmezésén, és hogy így koordinálják a cselekvéseiket. Mindezek miatt Rettie valójában csak a szinkron média területére tartja alkalmazhatónak a goffmani elméletet (Rettie 2009, 425)." E vélekedéssel szemben az alábbiakban azt hangsúlyozom a szakirodalom alapján, hogy — módosításokkal és megkötésekkel — az aszinkron média esetében is alkalmazhaté à goffmani elmélet. 5! "Természetesen a szinkron és aszinkron médiaformák közti különbség valójában nem csupán technikai, hanem a társadalmi használatból és normákból következő differencia is: technikailag adott annak a lehetősége, hogy az e-mailekre és az SMS-ekre is azonnal reagáljanak a felek, s hogy így szinkron és kölcsönös kommunikáció jöjjön létre, ám ez nem elvárás ekommunikációs formák kapcsán, vagyis kommunikációs formák társadalmi meghatározása a döntő (Rettie 2009, 435).
