Seite 96 [96]
OCR
94 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA igen. A cselekvők ezen eszközök használatával demonstrálják a nem elérhetőségüket mások számára, vagyis a nem jelenlétüket a közös fizikai jelenlét szituációiban (Ayat 2Ol4b, 9). Emellett azért is hasznosak a bevonódási pajzsok az emberek számára, mert a nyilvános helyeken , saját területeket" hoznak létre a maguk szämära (Ayaß 2014b, 11). A bevonódási pajzsok tekintetében minőségi ugrást jelentett a hordozható zenelejátszók megjelenése, ? mivel általuk az elérhetetlenség jóval nagyobb mértékét jelzik a cselekvők, hiszen a használóik kétféle érzék tekintetében is kivonják magukat (legalább részlegesen) a közös fizikai jelenlét szituációjából: egyrészt jelzik a többi jelenlévő számára, hogy nem vagy csak részlegesen hallják a körülöttük lévő személyeket, másrészt a zenehallgatás jellemzően távolba révedő vagy a cselekvő önmagába záruló tekintetével párosul, ami aszemkontaktus felvételét neheziti meg (Ayafs 2014b, 12). Ha zenehallgatasra vagy vidednézésre hasznaljak, az okostelefon is ugyanígy működik bevonódási pajzsként, csak még erősebben, mivel a képernyő a tekintetet is le tudja kötni. A kétféle érzék (hallás, látás) blokkolása tehát nagyobb hatékonyságot biztosít a hanghallgatásra alkalmas médiumoknak például az újságokkal, könyvekkel szemben, azonban egy másik szempontból kevésbé hatékonyak: minél kisebbek ezen eszközök, annál kevésbé tűnnek fel másoknak, s így annál kevésbé tud a nem elérhetőség benyomása letrejönni (Ayaß 2014b, 13). Peldäul, ha kis méretű, bluetooth-os, vezetéknélküli fülbe dugható fülhallgatóval hallgatunk zenét a telefonunkról, az könnyen meglehet, hogy nem tűnik fel másoknak, s ezért akaratunk ellenére elérhetőnek tűnhetünk. A cselekvők természetesen tudatában vannak az ilyen kockázatoknak, amelyeket különféle praktikákkal enyhíteni szeretnének: például hatalmas fejhallgatót használnak, ami egyértelművé teszi, hogy nem vagy csak rosszul hallják a környezetüket, vagy demonstratívan a telefonjuk felé görnyednek, hogy testtartásukkal jelezzék: elmerültek olyasvalamiben, amihez a környezetükben lévöknek nincs köze (Ayaß 2014b, 13). A mobil- és különösen az okostelefonok széles körű elterjedése újabb minőségi váltást hozott magával. Ezen eszközök azáltal tűnnek ki, hogy sokféle értelemben alkalmasak bevonódási pajzsként működni. Lehet őket például az analóg médiához hasonlóan használni (olvasás), de lehetővé teszik emellett, hogy — a hordozható zenelejátszók mintájára — a látás és hallás érzékét egyszerre ki lehessen vonni a közös fizikai jelenlét szituációjából (videónézés vagy zenehallgatás). A mobiltelefon azonban olyasvalamit is tud, amit más eszközök nem: míg a korábban megjelent bevonódási pajzsok csupán azt jelezték másoknak, hogy elfoglaltak valamivel, addig ha valaki a telefonján beszél mások közegében, az azt jelzi, hogy valaki mással van elfoglalva, ami jelentősen nagyobb elérhetetlenséget 9 A walkman már az 1970-es években megjelent.
