Page 84 [84]
OCR
82 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA tartanak (kiterjesztett jelenlét). Például a családtagokkal, barátokkal informálisan kommunikálva az én a saját és a másik biográfiai narratívájába szőtt lényként élheti meg magát, vagy az is előfordulhat, hogy bizonyos formális események (például államvizsga, doktori védés), amelyek az élettörténeti narratíva számára fontosak lehetnek, videókonferencián keresztül mennek végbe. A virtuális jelenlét típusai közül a Skype és a hasonló kliensek esetében kevésbé releváns a távoli jelenlét fogalma, hiszen a cselekvők nem annyira arról szoktak beszámolni, hogy úgy érzik, valamely távoli helyen vannak, hanem inkább a saját terük kitágulásáról, hogy például a saját helyiségük tere kiegészül a távol lévő kommunikációs partner terével (Longhurst 2013, 673; Aguila 2012, 307). A társas jelenlét ezzel szemben találó a videócsevegések kapcsán, hiszen a másik jelenlétének érzése jöhet létre. A virtuális közös jelenlét (amely arra utal, hogy úgy érzékelik, az interakciós partnerrel közösen jelen vannak valamely távoli online térben) részben jöhet létre. A felek ugyan azt érezhetik, hogy közös téren osztoznak egymással, ám ez se nem távoli, se nem ugyanaz a tér a felek számára, hiszen mindegyikük a saját teréhez kapcsolódóként érzékeli a másikat. Szelfjelenlétről nincs szó, hiszen ez akkor áll elő, amikor az egyénnek valamely virtuális környezetben van irányítható virtuális reprezentációja, amelyet „belakhat”. A hiperjelenlét szintén kevésbé találó a Skype-típusú kommunikációk leírására, hiszen - épp a hang- és képátvitel miatt — kevéssé szakadnak el az emberek a mindennapi valóság szerepeitől, normáitól, ezért nem jöhet létre az , igazibb" én, a , hitelesebb" kapcsolatok képzete. A videóbeszélgetések rendszerint limitált ideig tartanak, ezért önmagukban nem hoznak létre szüntelen jelenlétet, de más kommunikációs módokkal együtt igen (chat, e-mail, SMS, telefon). A videócsevegéseknél tehát a jelenlét nem mindegyik fajtája és nem minden szinten jön létre, ugyanakkor az, ami online jelenlétként keletkezik, elégséges ahhoz, hogy az egymást mediatizált embertársként észlelő cselekvőknek sajátos térbeliségélményt nyújtson. A videótelefonálók materiális-immateriális hibrid tereinek értelmezéséhez a löwi elmélet alapján két momentumot szükséges megvizsgálni: a pozicionálásokat és a térszintéziseket. A pozicionálással összefüggésben alapvető jelentőségű, hogy a webkamerával felszerelt számítógépet hova helyezik el, vagy az okostelefont hol használják, hiszen ez meghatározza, hogy milyen képet közvetítenek az eszközök a másik fél felé. Longhurst (2013, 671) például megjegyzi, hogy interjúalanyai rendszerint a nappalijuk közepén helyezték el a skype-olásra használt notebookjukat. A kamera pozicionálásával bizonyos testeket, objektumokat láthatóvá tesznek a felhasználók, másokat pedig — szándékolatlanul vagy tudatosan — a másik érzékelési terén kívül helyeznek. A mobiltelefonon folytatott webkamerás beszélgetés sem tünteti el a kérdést, csupán nagyobb mozgásteret ad. A videótelefonálást lehetővé tevő szoftverek viszony
