Page 71 [71]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK + 69 távol esnek az éppen aktuális tartózkodási helyüktől (Merleau-Ponty 2005, 333). Merleau-Pontyt továbbgondolva Martin Waldenfels helybéli eltolódásoknak (Ortsverschiebungen) nevezte azt, amikor a cselekvő voltaképpen nem ott van, ahol (Waldenfels 2009). Másfelől különféle módszerek léteznek arra, hogy a cselekvők a velük egy helyen tartózkodó másoknak jelezzék a nem jelenlétüket, hogy ezáltal a nem hozzáférhetőség benyomását keltsék bennük. Ezek a Marcel Mauss-i (2000) értelemben vett testtechnikák azt jelzik mások számára: az illető nem kívánja bevonni magát abba a fizikai szitutációba, amely testét körülveszi (Ayaf$ 2014b). Ez nemcsak a modern társadalmakban, hanem premodern, nem urbanizált közösségekben is megfigyelhető jelenség." Bár valójában sem a jelenlétérzet, sem mások jelenlétének benyomása nem problémamentes a médiahasználat nélküli, közös testi jelenléten alapuló helyzetekben, az alábbiakban nem ez áll az előtérben, hanem az IKT-k használata és a jelenlét kérdése. Az alábbi fejezet témája leginkább az, hogy fogalmilag miként lehet értelmezni a cselekvők online jelenlétérzetét, de röviden a jelenlét benyomásának kezelése is kifejtésre kerül. A cselekvök ama — Merleau-Ponty és Waldenfels által kiemelt, ám például Schütz által nem tematizált — tulajdonsága vagy képessége, hogy nem teljesen oldódnak fel az , itt és most"-ban, hogy képesek máshová fókuszálni a figyelmüket, a közös fizikai jelenlét helyzeteiben ugyan gyakran csökkentik számukra a jelenlét érzetét, ugyanakkor épp e képességek teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a technikai eszközök révén távollevő helyekkel és személyekkel kapcsolatban tapasztalják meg a jelenlét érzetét. A technikai eszközök által megvalósított jelenlétérzet kérdésére fókuszál a jelenlétkutatás (presence research). Ez a kutatási irányzat nem a fentiekben vázolt fenomenológiai megfontolásokból nőtt ki, hanem több tudományterület kereszteződésében (informatika, mérnöktudomány, kognitív tudomány) formálódott, ám fogalmai és eredményei viszonylagosan illeszkednek a fenomenológiai hagyományhoz. E kutatási irányzat számára az a fő kérdés, hogy a különféle IKT-k használói mennyire és milyen tekintetben érzik magukat jelenlevőnek a különféle , virtuális" környezetekben (például teleoperátorok, online szerepjátékok vagy videótelefon-alkalmazások használata során). Az irányzat képviselői szerint a jelenlet a különfele online platformokon és virtuälis környezetekben, illetve a különfele IKT-k &s okoseszközök hasznälata során nem kétértékű (igen/nem), hanem az érzet lehet intenzívebb vagy gyengébb, emellett több formája, síkja vagy szintje van a jelenlétnek. Különösen informatív Schultze (2010) írása, amely áttekinti, hogy miként definiálják a (virtuális) jelenlétet ebben a diskurzusban, és hogy milyen fajták 9 A modern társadalmak esetén példák: újságolvasás a tömegközlekedési eszközön, a lift billentyűzetének demonstratív tanulmányozása mások jelenlétében. A nem modern közösségek esetén lásd Ayat leírását a balinézek jellegzetes testtartásáról és távolba tekintéséről, amely a mások számára egyfajta mentális ott nem létet jelez (Ayaf 2014b, 11).
