Page 70 [70]
OCR
68 : AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA kap az a kérdés, hogy miként vannak jelen a cselekvők e világokban, hogyan tapasztalják meg az online tereket, és hogy milyen benyomáskezelési stratégiákat alkalmaznak. 1. Jelenlét az online terekben 1.1. Az elmeleti keret A teoretikus keret alapját az eddigiekhez illeszkedő módon az életvilág mediatizációjának elmélete (Couldry és Hepp 2017), a fenomenológiai szociológia és annak frissített változata (Schutz és Luckmann 1973; Zhao 2005; 2004) képezi, ami kiegészül az e vonalhoz ugyan nem teljesen szervesen, ám kielégítő módon illeszkedő jelenlétkutatás (Schultze 2010) szemléletmódjával, a relacionális terszociolögiäval (Löw 2016) és a benyomäskezelés goffmani (Goffman 2000) elméletével. Néhány terület kapcsán erőteljesebben az fog az előtérben állni, hogy milyen módon hozzák létre a felhasználók a tereiket (videótelefonálás, online játékvilágok), ami miatt az értelmezés során a jelenlét és a relacionális térfelfogás nézőpontja erőebben fog megjelenni; más témák kapcsán viszont, ahol nagyobb a hangsúly a cselekvők önmegjelenítésén, a dramaturgiai interpretációs keretet fogom intenzívebben használni. JELENLÉTKUTATÁS A cselekvés alapvető feltétele a jelenlét érzete és — társadalmi cselekvés esetén — a másik jelenlétének észlelése. Ez könnyen belátható, hiszen a cselekvők akkor tartják egyáltalán érdemesnek értelmezni az őket körülvevő társas vagy nem társas szituációkat, és akkor fogják értelmesnek látni az ilyen körülmények közt a cselekvést, ha úgy érzik, jelen vannak e helyzetben, és fordítva: akkor fognak interakciót kezdeményezni másokkal, ha úgy észlelik, valamilyen módon ők is jelen vannak, azaz elérhetők. A jelenlét érzete és a mások elérhetőségének benyomása viszonylag problémamentesen adottnak tűnhet a közös fizikai jelenléten alapuló szituációkban, ami azonban csalóka benyomás. Egyfelől még az , ofline" mindennapokban is gyakoriak az olyan helyzetek, amikor valaki nem érzi teljesen jelenlévőnek magát ott, ahol fizikailag épp tartózkodik. Történhet ez azért, mert elkalandozik, elvágyakozik, vagy mert figyelmét más, távoli helyekre összpontosítja (például a tévében látottakra). Merleau-Ponty ezt a jelenséget úgy írta le, hogy az emberi cselekvők képesek az észlelésük középpontját áthelyezni olyan helyekre, amelyek fizikailag
