Oldal 66 [66]
OCR
64 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA módon a nyugati társadalmakban az olyan marginalizált csoportok, mint a hajléktalanok is viszonylag intenzíven használják az okostelefonjaikat különféle célokra, például kapcsolattartásra, közösségépítésre (Couldry és Hepp 2017, 174). A politikai kollektívumok sajátosan jelennek meg a mediatizáció összefüggésében. E kollektívumok sajátossága, hogy nagy mértékben azért lehetségesek, mert reprezentációkat alkotnak róluk, amelyek által életre keltik őket. Eme , képzelt közösségek" klasszikus példái a nemzetek, melyek Anderson elmondása alapján a nyomtatás kommercializálódásának, a hírlapoknak és a regényeknek köszönhetik létüket, mivel a tollforgatók folytonos munkája révén fontos referenciapontokká váltak az emberek gondolkodásában (Anderson 2006). Vagyis a , nemzetépítés" már a kezdetektől rá volt utalva mediális technikákra; a televízid és a rádió e tekintetben nem hozott újdonságot, csupán nagyobb hatékonyságot tett lehetővé (Couldry és Hepp 2017, 176-177). A nemzeteknek mint elképzelt, elgondolt közösségeknek az építése a mediatizáció digitalizációs szakaszában is folytatódik, ráadásul az internet új lehetőségeket teremtett, mivel a korábbiakhoz képest egyszerűbben és nagyobb távolságokon átívelve jutnak el a nemzeti közösségekről szóló reprezentációk a megcélzott közönséghez (Couldry és Hepp 2017, 177). A digitalizáció azonban Couldry és Hepp szerint a tekintetben is újdonságot hozott, hogy a nemzettől eltérő kategóriákat alapul vevő elképzelt közösségek politikai projektjei is erőteljesebben meg tudnak nyilvánulni. Ilyen lehet az , európaiság" nemzeteken átívelő eszméje vagy az új baloldali politikai mozgalmak, melyek szintén országhatárokon átívelő közönségeket kívánnak megszólítani, legyen szó környezetvédőkről vagy a globalizációval kritikus baloldali mozgalmakról (Couldry és Hepp 2017, 178-179). E kollektívumok lehetnek formálisan szervezettek vagy illékony tömörülések. Vannak azonban olyan esetek az online világgal összefüggésben, amikor közösségiesedési folyamatok nélkül vonnak össze cselekvőket különböző kategóriákba, az ilyen esetekre célszerű a kollektívum helyett az aggregátum kifejezését használni. Ebben az esetben a cselekvőket nem köti össze odatartozás-tudat, s az aggregátum kategóriája nem értelemteli számukra. Az aggregátumok legtöbbször a korporációk gazdasági érdekei miatt léteznek (Couldry és Hepp 2017, 183). Az aggregátumokra példák a cégek által a marketingstratégiájuk keretében az online világban , fentről lefelé? létrehozott , brandközösségek" (egy márka/cég közösségimédia-felületének kedvelői, egy hírlevélre feliratkozottak stb.), amelyek a digitalizáció előtti időszak brandközösségeihez képest — melyek tipikusan inkább alulról építkeztek és a keretükben alkalmanként személyes interakciókra is sor került -, meglehetősen mesterségesek. De az aggregátumokra jelentenek példát az ún. ratingplatformok is, amelyek felhasználói szolgáltatásokat értékelnek (például éttermeket). Az ilyen platformok , recenzensei" egymással nincsenek kapcsolatban, és végső soron ingyen munkát végeznek a tevékenységüknek teret
