Seite 65 [65]
OCR
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 63 léséhez, másrészt a média a tartalmaktól függetlenül olyan kommunikációs platformokat kínál, amelyek segítenek kollektívumokat felépíteni és fenntartani. Az első esetre — amikor a média olyan tartalmakat kínál, amely bizonyos emberek számára érdekes, releváns — jelentenek példát a televíziós műsorok közönségei, a különféle rajongói csoportok, az MMORPG-klánok tagjai vagy akár egy Twitch-csatorna feliratkozói. E csoportokat nem feltétlenül köti össze valamiféle reflektált összetartozás-tudat, de még ebben az esetben is a közönség tagjai számára az adott termék jelent valamit, így ez az érzet impliciten összekapcsolja őket. Rajongói kultúrák — amelyek tagjai esetében nagyobb az összetartozás-tudat — korábban is léteztek, azonban az internet korszakában minden korábbinál nagyobb lehetőségük van, hogy transzlokális szinten működhessenek (Couldry és Hepp 2017, 170-171). A média másodsorban olyan kommunikációs platformokat is kinäl, ahol akommunikäciö nem mär meglévő tartalmak alapján bontakozik ki, hanem a felhasználók saját szempontjai szerint (Couldry és Hepp 2017, 172). Az olyan oldalak, mint például a Reddit, csupán kommunikációs platformokat kínálnak, így a kollektívumok képződése e fórumokon a tartalmak tekintetében alulról építkező folyamat. Hasonló mechanizmusok működnek a különféle Facebook-csoportok esetében is. A mediatizált kollektívumok — a médiaalapu kollektívumokkal szemben — olyan csoportokat jelentenek, amelyek nem pusztán az online világ és a digitális eszközöknek köszönhetik a létüket, hanem már eleve létező csoportok, amelyek életében azonban már fontossá váltak az IKT-k, amelyek más tényezők mellett hozzájárulnak a felépülésükhöz. E tendencia megfigyelhető néhány jellegzetes csoport, a család, a kortárskapcsolatok és a kirekesztettek tekintetében. A családok olyan csoportok, amelyek szemtől szembeni interakciók által jöttek létre, ám manapság egyre erőteljesebben támaszkodnak kommunikációjukban az IKTeszközökre, ami a legkülönfélébb formákat ölthet. A családtagok chatelhetnek egymással, fotókat, videókat küldhetnek egymásnak, a szülők okostelefonos applikációval ellenőrizhetik, épp hol van a kiskorú gyermekük, de az egymástól távol élő tagok számára is nagy segítség, ha videótelefonálhatnak egymással (Couldry és Hepp 2017, 173). A — példaul baratokbdl, osztály- vagy évfolyamtársakból öszszetevödö — kortarscsoportok esetén is jellemzé tendencia, hogy megszaporodnak az online kommunikacidk. Az ilyen csoportok esetén már szinte alapfeltétellé valt, hogy a tagjaik ugyanazokat akommunikációs platformokat használják, ugyanis aki ennek a követelménynek nem felel meg (mert például nincs okostelefonja, Instagram-profilja stb.), könnyen kirekeszti magát e kapcsolatokból (nem részese a csoport számára fontos interakcióknak és fontos vonatkoztatási pontokat nem ismer meg ezáltal) (Couldry és Hepp 2017, 173). Hasonló mediatizálódási tendenciák figyelhetők meg az olyan kollektívumok esetében is, amelyekkel kapcsolatban ez első pillantásra nem volna nyilvánvaló. Meglepő
