Seite 64 [64]
OCR
62 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA és a széles online közönséggel kapcsolatos várakozások hatására csökken az introspekciónak mint az önreflexió hagyományos formájának a jelentősége, helyette egyre fontosabbá válik az énre irányuló reflexióban a külső cselekvők nézőpontja, amit például a kapott lájkok száma vagy a hozzászólások tartalma alapján lehet érzékelni. A szelfi — amelynek lényege, hogy az én mindent, amiről fotót készít, megjelöl önmagával, s így a háttérben látszódó dolgok a cselekvő énbemutatásának részévé válnak — ebben a kontextusban válik kiemelten fontos önreprezentációs formává (Couldry és Hepp 2017, 159-160). Harmadik típusként az én fenntartásának, , karbantartásának" erőforrásait nevezi meg Couldry és Hepp, ami alatt azokat az eljárásokat, lehetőségeket értik, amelyek révén fenntartják az ént mint a társadalomban működni, kommunikálni és ténykedni képes cselekvőt. A digitalizáció korában megváltoztak a kompetens cselekvőiség kritériumai. Az átalakulás lényege abban érhető tetten, hogy ma szinte elképzelhetetlen oly módon aktív és tájékozott társadalmi cselekvőnek lenni, hogy közben valaki nem használja az internetet és a közösségi médiát, nincs mobiltelefonja és nem fogyasztja semelyik elektronikus médium tartalmait. A tájékozottságnak és ezáltal a cselekvésnek alapvető feltétele, hogy a cselekvők jelen legyenek az online világban, ami a digitális infrastruktúrához kapcsolódóan újfajta függőséget hoz létre (Couldry és Hepp 2017, 160-161). De voltaképpen mindhárom erőforrástípus kapcsán kijelenthető, hogy az én nagy mértékben függ a digitalis infrastruktúrától — vagyis a lehetőségtér kiszélesítése mellett a függőségek és kényszerek új rendszere jelenik meg. 5. Társadalmi kollektívumok felépülése a digitalizáció korában Az életvilág mély mediatizációja a szélesebb értelemben vett társadalmiság felépülésének lehetőségfeltételeiben is jelentős változásokat hozott. Természetesen létezhetnek mais tisztán szemtől szembeni interakciókon alapuló csoportok, ám ezek feltehetőleg inkább kivételt képeznek. A mediatizáció szerepe szempontjából a kollektívumok két fajtája állapítható meg. A médiaalapú kollektívumok a digitalizáció folyamán jelentek meg, számukra a média konstitutív jelentőségű, nem létezhetnének az online interakciók és platformok nélkül. A mediatizált kollektívumok ellenben olyan csoportosulások, amelyek számára a mediális infrastruktúra ugyan nem konstitutív jelentőségű, de manapság már ezek is nagy mértékben támaszkodnak a digitális eszközökre, melyek formálják őket (Couldry és Hepp 2017, 170). A médiaalapú kollektívumok alapvetően kétféleképp jöhetnek létre: a médiumok egyrészt olyan speciális tartalmakat kínálhatnak, amelyek a cselekvők csoportja számára vonatkoztatási keretként járulnak hozzá a kollektívum felépü
