OCR
58 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA az embereket, azaz besorolják őket és cselekvéseiket bizonyos szervezetileg releváns kategóriákba (Couldry és Hepp 2017, 131). Nem csupán a cselekvők alakítanak ki tudást a társadalmi környezetükről, hanem az algoritmusok automatizált folyamatai által létrejön egy az emberek számára külsődleges kognitív infrastruktúra, amely tudást alakít ki róluk, és ezáltal befolyásolja a lehetőségterüket (Couldry és Hepp 2017, 141-142). Az így kialakuló objektivációk a mindennapi cselekvők számára áttekinthetetlenek és vajmi kevés hatásuk van rájuk. Ez már csak azért is súlyos probléma, mert az algoritmusok felerősítik a készítőik által beléjük írt torzításokat, így pedig a reklámozás, a biztosítás, az oktatás vagy más területeken használt algoritmusok könnyen olyan döntéseket fognak elősegíteni, amelyek újratermelik a faji hátrányos megkülönböztetéseket és a társadalmi egyenlétlenségeket (O’Neil 2016; Sagvari 2017).”” Az adatokat elrendező algoritmusok azonban nem csupán az emberek tipizalása, az adataik kiaknázása tekintetében lényegesek társadalmi szempontból, és nemcsak amiatt, mert az így keletkező ismeretek átláthatatlan összefüggésrendszert képeznek a cselekvők számára, hanem azért is, mert az interakciókra is befolyással vannak, különösen a közösségi médiában. Ez amiatt van, mert az algoritmusok nagyban befolyásolják, hogy ki milyen tartalmat és milyen elrendezésben lát, és ki kivel létesít egyáltalán kapcsolatot. Például a Facebookon vagy az Instagramon a felhasználó online tevékenységét elemző algoritmusok döntik el, hogy milyen tartalmakat sorolnak a feedjük elejére, melyeket hátrébb, ami nemcsak az egyes posztok láthatóságára van nagy hatással, hanem arra is, hogy ki mire és milyen módon reagál. Hasonlóan, a társkereső és randiapplikációk algoritmusai is nagy erővel rendelkeznek, hiszen meghatározzák - a felhasználó által megadott paramétereken belül -, hogy kiket ajánlanak lehetséges partnerekként (Berger 2019)." A cselekvők túlnyomó többsége -— akár tudatában van a sokrétű adatgyűjtésnek és az algoritmusok interakciókra gyakorolt hatásának, akár nem — paradox módon úgy használja az online interakciókat lehetővé tevő platformokat és eszközöket, mintha ezek elsődleges rendeltetése valóban akommunikációk elősegítése és a cselekvés megkönnyebbítése volna (Couldry és Hepp 2017, 140). 17 Példáula bankok kockázatfelmérő algoritmusa a hitel visszafizetése szempontjából kockázatosnak minősíthet bizonyos irányítószámok alapján nyilvántartott lakókörnyezeteket, ami azon döntéseknek ágyaz meg, hogy a , rossz" környéken lakó fiatal hiteligénylők ne kapjanak hitelt. Ezzel olyan oktatási lehetőségektől fosztják meg őket, amelyek pedig a hátrányos helyzetből való kitörés lehetőségét jelenthették volna számukra. 8 Lasd még alV. 2.5. fejezetet.