Page 58 [58]
OCR
56 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA titett tapasztalatokat — amennyiben relevánsak számára — hajlandó beépíteni a saját tudáskészletébe (Havrancsik 2020, 277-278). Minden egyes cselekvő egyéni élettörténettel rendelkezik, vagyis tudását olyan társas és nem társas szituációkban szerezte meg, melyek konstellációja végső soron egyedi, ám a tudása mégis mutat hasonlóságokat a vele hasonló emberekével, ugyanis az életkor, a nem, a lakóhely, a foglalkozás hasonló tapasztalatokra hajlamosít — vagyis a tudás társadalmilag oszlik el. A schützi elméletet továbbgondoló Berger és Luckmann (1998) azt is felveti, hogy a mindennapi interakciók során a tudáselemek külsővé válhatnak, majd megszilárdulva objektiválódnak, vagyis a cselekvők immár tőlük függetlenül létezőként fogják érzékelni ezeket (például a szerepfelfogásokat valamely társadalomban). Az életvilág mediatizálódása e tekintetben is változásokat hozott, melyek a digitalizáció szakaszában váltak radikálissá. Couldry és Hepp ezen átalakulások mélyreható jellegét illusztrálandó az életvilág harmadik dimenziójának címszava alatt az adatokat és adatosodást (datafikáció) tárgyalja, ami utal arra, hogy milyen módon alakítja át a digitalizáció a társas összefüggéseket. Szerintük az adatok nagy volumenű gyűjtésére, tárolására, elrendezésére és elemzésére szolgáló és a mediatizált kommunikációkat bizonyos szervezeti érdekek alapján lehetővé tevő infrastruktúra alapvető módon befolyásolja az interakciók lehetőségfeltételeit és így a társadalmi eredetű tudás megszerzésének körülményeit, sőt a tudás társadalmi eloszlását is. Emiatt úgy vélik, hogy a jelen társadalmi világának megértése szempontjából nem elégséges a klasszikus fenomenológiai nézőpont, amely kizárólag a cselekvők értelmezési teljesítményeire fókuszál, hanem , materialista" fenomenológiára van szükség, amely az egyének értelemtételezésein túl az ezektől messzemenően elrugaszkodott adatgenerálási és kezelési infrastruktúrát is tekintetbe veszi (Couldry és Hepp 2017, 122). Az adatosodás több tekintetben is kihívás elé állítja aszerzőpáros szerint a fenomenológiai nézőpontot. Először is, az élet sok területén — legyen szó online rendelésekről, szobafoglalásokról, GPS-es navigációról, chatalkalmazások vagy a közösségi média használatáról - rendkívül nagy adatmennyiség keletkezik, amelyek esetében szükség van az adatok automatizált gyűjtésére és elrendezésére, ami sok mindennapi tevékenység ritkán tudatosuló hátterévé vált. Másodsorban, a felgyülemlő adatok javát magántársaságok, és közülük is nagy korporációk gyűjtik és szortírozzák, méghozzá a saját kommerciális és profitérdekeik szerint, amivel ahagyományos fenomenológiai elmélet nem számol. Harmadrészt az adatok feldolgozása során instrumentális értelemben vett tudás jön létre a társadalmi életről, mivel folyton a cselekvőket és cselekvéseik eredményeit kategorizálják. E társadalmi tudás lényegét tekintve aszimmetrikus, hiszen jobbára csak az adatokat gyűjtők és kezelők érdekeit tükrözi, nem pedig a világban kiigazodni és ténykedni kívánó mindennapi cselekvőkét (Couldry és Hepp 2017, 124).
