Page 56 [56]
OCR
54 + AZ ELETVILÄG MEDIATIZÄLÖDÄSA képek számos jelentést vagy akár érzéki ingereket (ételek ízét, illatát) sugallták nekik, és ezek a médiabeli reprezentációk aztán nagymértékben befolyásolták (különösen a szingapúri tartózkodásuk kezdeti szakaszában) a város tényleges tereinek érzékelését és a város iránti érzék kialakulását (Bork-Hüffer 2016). De a GPS-es navigáció használata során is vegyes terekben mozgunk (1. 3.2. fejezet). A felvonultatott példák alapján látható, hogy a hibrid terek a nagy többség számára gyakori tapasztalatot jelentenek. Érdekfeszítő és alapos elemzésében Glezos is a helyek/terek hibridizálódását állapítja meg. Szerinte az új technikák a helyek és terek újféle érzékelését teszik lehetővé, ami miatt a hibrid terek/helyek érzékelt jellegzetességei csak részben következnek a fizikai adottságokból (Glezos 2020, 225). Ez az újfajta térérzék megjelenhet például abban, hogy a cselekvők az anyagi világ korábban kevésbé lényegesnek tartott tulajdonságaira is elkezdenek figyelni (a wifikapcsolat szempontjából relevánssá válhat a fal vastagságára és tömörségére vonatkozó informácid) (Glezos 2020, 231-232). Részletesebb elemzésében Glezos beszámol arról, hogy az SMS-ezés és a folyamatos elérhetőség miként hat a helyek (és az idő) észlelésére. Az SMS-ezők (vagy chatelők), a fizikai világ mellett az online szférában is jelen vannak, mely mintegy a materiális környezetre ráhúzott réteget képez számukra. A térbeliség érzékelésének átalakulását, a helyek hibridizálódásának irányába mutat, hogy a távoli másokat mintha folyamatosan jelenlévőnek éreznék a cselekvők, még akkor is, ha éppen nem kommunikálnak velük, mivel potenciálisan mindenkit mindig elérhetőnek tartanak — ez nyújthat valamiféle új biztonság- és kontrollérzetet, ám az állandó elérhetőség követelménye a cselekvőt is érinti (Glezos 2020, 229-230). Az SMS-ezés (vagy bármiféle kölcsönös és szimultán online interakció) a folytonos elérhetőséggel karöltve abban a tekintetben is megváltoztatja a helyek, terek észlelését, hogy miként találunk meg másokat, hogyan tervezzük meg a találkozóinkat másokkal. Az IKT-eszközök előtti korszakkal szemben ugyanis már nincs szükség rá, hogy a cselekvők teljesen pontos időt és helyet határozzanak meg a találkozójuk számára, hanem a találkozási idő hozzávetőlegessé válik, és a helyet sem muszáj pontosan , belőni", mert a felek úgyis tudnak kommunikálni akkor, amikor megérkeztek a megbeszélt hely közelébe, és megbeszélhetik, hogy ki pontosan hol tartózkodik, illetve ki merre menjen (Glezos 2020, 232). E változások hatására összességében a tér immár nem rögzített objektumok és helyek kétdimenziós térképszerű képződményeként jelenik meg a cselekvők számára, hanem olyan dinamikus, vektorok által meghatározott viszonyrendszerként, amelyben a cselekvők egymáshoz képest közelednek vagy távolodnak. E tendenciát másképpen megfogalmazva az idő és a tér kategóriáinak felpuhulásaként (softening) értelmezi Glezos, ugyanis míg a téridőbeli koordináták korábban fix pozíciókat jelöltek ki a cselekvők számára, addig a helyek, terek és az időpontok most már hozzávetőlegessé váltak számukra (Glezos 2020, 232).
