Seite 54 [54]
OCR
52 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA vevő tävgyögyitäsban (Zelemedicine) új lehetőségek jönnek létre, hiszen fizikailag nem jelen lévő orvosok tudnak részt venni a gyógyítási folyamatban, ugyanakkor ezzel együtt járnak bizonyos finom eltolódások a szerepek és tekintélyviszonyok tekintetében, és például megszűnik a kórház folyosójának jellemző interakciós alakzata, az informális szakmai beszélgetés (Couldry és Hepp 2017, 91-92). A munka világában megjelenik az a tendencia is, hogy a digitális kommunikációs eszközök nem csupán közvetítenek a felek között, nemcsak kiterjesztik az interakciók hatókörét, hanem önálló, saját logikával rendelkező online teret hoznak létre bizonyos esetekben. A globális pénzügyi piacok cselekvői (a részvénykereskedők) például a glóbuszon térben szétszóródva figyelik a képernyőjükön az aktuális árfolyamtrendeket, így az eszközök nemcsak beszámolnak számukra folyamatokról, hanem ama online térnek a megjelenítői is, amelynek keretében az aktorok létrehozzák a globális pénzügyi folyamatokat (adnak, vesznek) (Couldry és Hepp 2017, 96—97). A családok számára is új lehetőségeket hoznak magukkal a digitalis kommunikációs eszközök, hiszen lehetővé válik a családi kapcsolat nagy távolságokon keresztüli fenntartása, sőt az is, hogy a családtagok fizikai jelenlét hiányában is folyton érezzék egymás jelenlétét. Azonban ebben az esetben sem csak a már meglévő lehetőségek kiterjesztéséről van szó, hanem új sajátosságok megjelenéséről is, mivel épp a folytonos jelenlét érzése tud új kényszereket, felügyeleti lehetőségeket és feszültségeket létrehozni. Hasonlóan, a kortárskapcsolatok lehetőségeit is megsokszorozza a digitális média a maga platformjaival, ugyanakkor e lehetőségek sem csupán már meglévők kiterjesztései, hanem új online társas-társadalmi terek jelennek meg a maguk saját dinamikáival és kényszereivel (Couldry es Hepp 2017, 93-94). A közössegimedia-platformok hasznälata tehát arra jelent példát, amikor az IKT-eszközök nem valamilyen már előzetesen adott interakciós teret vagy interakciós összefüggést közvetítenek a cselekvők számára, hanem maga a platform alkotja az (online) teret, amelynek keretei között cselekvés lehetséges. Ez a lehetőség különösen fontos lehet a tinédzserek számára, akik a fizikai jelenléten alapuló interakciók világában rendkívül sok regulációnak, kényszernek vannak kitéve, akik azonban az online terekben erősebben megtapasztalhatják az autonóm cselekvőiség érzetét, még ha ezzel újfajta kényszerek és veszélyek is járnak együtt (amit mások mellett a cyber-bullying példáz) (Couldry és Hepp 2017, 97-98). Couldry és Hepp Hartmut Rosa nyomán hangsúlyozza, hogy mivel a digitális média által szinte minden hely minden másikkal összekapcsolható, csökken a tényleges fizikai helyváltozással járó mobilitás igénye (Couldry és Hepp 2017, 97). Például az a személy, aki otthonról, home office-ban dolgozik, elektronikusan fizeti a számláit, házhoz rendeli az ebédet és a mindennapi bevásárlásait, könnyen úgy érezheti, hogy nincs is szüksége a lakásból való kimozdulásra. Ezzel
