Seite 49 [49]
OCR
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 47 kevesebb tájékozódási pont kínálkozik, következésképpen egymásra halmozódnak a különböző típusú cselekvések. Az egyéneknek így számos eltérő területről származó információt kell feldolgozniuk, kellkommunikálniuk és cselekedniük sokféle irányba, méghozzá jellemzően egyidejűleg (Couldry és Hepp 2017, 110). A jelen nem valamiféle objektív időre utaló fogalom — hangsúlyozza Couldry és Hepp (2017, 111) -, hanem a cselekvéseinknek otthont adé mindennapi élet valóságának ama időbeli szegmense, amely számunkra épp változatlanként jelenik meg. A modern kommunikációs technológiák azonban megváltoztatják a jelen megélését, mert a megsokszorozódott kommunikációk nyomást fejtenek ki annak érdekében, hogy változást hozzunk a jelenbe. És mivel csak a jelen horizontján belül maradva tudunk a már meglévő tudásunk alapján következtetéseket levonni a világ jelenségeiről, történéseiről, a többi emberről, ha az IKTeszközök által megnövekszik a jelenbe , betáplált", és így a feldolgozandó információk mennyisége, ez szükségszerűen növeli a cselekvők abbéli nehézségeit, hogy megfelelően kommunikáljanak vagy reagáljanak történésekre, hiszen nem tudnak minden jelet feldolgozni (Couldry és Hepp 2017, 111). A multitasking jelensége is az idődeficit irányába mutat az idő megélésében, ami arra utal, hogy a távoli kommunikáció lehetőségeire építve az egyéneknek egymástól eltérő folyamatokban kell részt venniük. Míg korábban a tevékenységek határozottabban kötődtek helyszínekhez, szociális szituációkhoz és időbeli határok között bontakoztak ki, addig most lehetővé vált, hogy e határok leomoljanak, és a tevékenységeket a korábbi kontextusuktól eloldódva egyszerre lehessen végezni. Ez megváltoztatja a jelen időbeli tapasztalatát is, hiszen a különféle tevékenységekkel nemcsak a folyamatot importáljuk be a jelenünkbe, hanem e tevékenységek sajátos időritmusát is. A multitasking nehézsége épp abban áll, hogy ezeket az eltérő időritmusokat értelmesen integrálni lehessen. A multitaskinggal megjelenik a kommunikációs túlterhelés (overload) veszelye, mivel az IKTeszközök lehetővé teszik szinte korlátlan mennyiségű üzenet egyidejű fogadását, ugyanakkor az embereknek csak korlátos kapacitásuk és idejük van ezek feldolgozäsära, értelmezésére (Couldry és Hepp 2017, 111-112). A mediatizáció által okozott idődeficit körülményei közepette a cselekvők gyakran olyan elvárásokkal, kényszerekkel szembesülnek, melyeknek a biológiai organizmus és a kognitív befogadóképesség korlátai miatt lehetetlen eleget tenni. A közösségi média is új kényszereket hoz létre, amelyek nem veszik tekintetbe a nap hagyományos struktúráját. E platformok technikai intencionalitása (Ihde, /I. 3. fejezet), hogy minél több időt töltsenek velük a felhasználók, időbeliségük a 0-24 órás elérhetőségé. A platformok beépített ösztönzői (például üzenetek, értesítési hangok, világító led) nyomán megjelenik a tendencia, hogy a beérkező üzenetekre, értesítésekre a felhasználók rövid időn belül reagálnak, s ezzel az egyébként másra is fordítható időt erre allokálják. Szinte hallgatóla
