Seite 48 [48]
OCR
46 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA nikai dimenzió kapcsán a közlekedési viszonyok és a kommunikaciés technológiák fejlődése játszik fontos szerepet. A társadalmi gyorsulás a jelentések, normák és a kultúra elemeinek egyre gyorsabb változására utal. Az egyéni életritmus felgyorsulása megmutatkozik abban, hogy bár a technikai eszközök a gyors kommunikáció révén lehetővé tennék, hogy az egyéneknek több szabadidejük legyen, jellemző módon ez mégsem így alakul, mivel belsővé teszik azt az elvárást, hogy a gyorsuló világgal együtt 6k maguk is felgyorsuljanak (Sik 2019, 51-57). A késé modernitás kapcsán abban az értelemben beszélhetünk a gyorsulás társadalmáról, hogy , technikai fejlődés által lehetővé tett szabadidő-növekedést felülmúlja az újfajta tevékenységi formák megjelenésének üteme, és ennek hatására az életritmus kontrollálhatatlan felpörgése alaptapasztalattá válik" (Sik 2019, 53)." A mély mediatizáció által áthatott jelenben Couldry és Hepp szerint új sajátosságok jelennek meg az egyidejűség megszervezésében. Először is, az egyidejűséget, amikor a felek egymás felé fordulnak és kommunikálhatnak, immár nem szükséges erősen központilag koordinálni (például szervezetek révén), mert az internet és az IK1-eszközök révén adott pontból potenciálisan minden másik pont irányába létrehozható kommunikáció (szinte univerzális elérhetőség). Másodszor, az átvitel sebessége olyannyira felgyorsult, hogy immár az azonnalihoz közelít. Harmadrészt pedig úgy tűnik, hogy az IKT-eszközök által közvetített adatmennyiségek mérete folyamatosan nő, és hogy e folyamat szinte a végtelenségig folytatódik (Couldry és Hepp 2017, 106). Mindez ugyanakkor nem szükségszerűen eredményez univerzális vagy egészleges felgyorsulásérzést, hiszen a felgyorsulási folyamatok ellenállásokat válthatnak ki a bevett társadalmi összefüggésekben és az egyének részéről (Couldry és Hepp 2017, 107). A mediatizált késő modern társadalmak diagnózisa kapcsán Couldry és Hepp (Couldry és Hepp 2017, 110). különös hangsúlyt fektet arra a szempontra, hogy a globálisan mindent mindennel potenciálisan összekapcsoló internet és az IKTeszközök hatására az egyéni, tehát a megélt idő szintjén új temporális kényszerek jelennek meg. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a munka és a különböző , rendszerek" időbelisége kilép saját kereteik közül, ésa mindennapi élet korábban általuk kevésbé erősen érintett területeire is behatolnak. A modern IKT-eszközök a hét minden napján a nap huszonnégy órájában lehetővé teszik az elérhetőséget és a kapcsolódást távoli helyekhez, személyekhez, sőt a társadalmi élet egyre fokozódó felgyorsulása egyre inkább kikényszeríti a folyamatos rendelkezésre állást. Ez a folyamat szerintük a mindennapok határozott időbeli strukturálódását is kikezdi, mert immár egyre kevésbé jól artikuláltak a cselekvési kontextusok egymás közti és időbeli viszonyai, ami által a cselekvés koordinálása számára jóval "Azonban a gyorsulás nem homogén folyamat, ugyanis , a különböző dimenziókban párhuzamosan zajlanak gyorsulási és lassulási folyamatok, miközben az egyes szinteken zajló folyamatok is egyaránt felerősíthetik vagy épp kiolthatják egymás hatását" (Sik 2019, 53).
