Seite 47 [47]
OCR
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA : 45 A fenomenológiai nézőpont számára a cselekvő belső időtapasztalata, megélt ideje kitüntetett fontosságú. A megélt tartamok jelentik időtapasztalatunk alapját — e tartamok azonban elmosódó határokkal rendelkeznek, hiszen a mindennapok jelenét folyamatosként éljük meg. A szubjektív idő egészen más ritmust, felosztásokat követhet, mint a lineáris idő: hol megnyúlik, hol összesűrűsödik, hol , üres", hol , zsúfolt" — minőségi különbségei idegenek az abszolút értelemben vett időtől. Ugyanakkor mivel társadalmi életet él az ember, ezért a szubjektív idő mellett szükség van a közös nevezőre is, melyet Schütz és Luckmann világidőnek nevez. A világidő — a megélt időtől eltérően — külsődleges a szubjektum számára, hiszen objektivált mérce alapján mérik (az óraidő az egyéni időélménytől függetlenül telik) (Schutz és Luckmann 1973, 45-50, 52-56).'° A szubjektív időtartam és a világidőt természetesen közelíteni kell egymáshoz, a kettő metszéspontján jön létre Schütz és Luckmann szerint az interszubjektív standard idő, mely a társadalmi élet megszervezésére, a cselekvések koordinálására szolgál, s így bizonyos szerkezetet ad az életvilágnak és ritmust a benne zajló történéseknek (Schutz és Luckmann 1973, 27-28). Az időbeliség mediatizáció hatására megváltozott szerepének kifejtésekor Couldry és Hepp a belső időtapasztalat mellett legalább ugyanakkora súllyal veszi figyelembe az idő társas-társadalmi aspektusait. Az időt tartják ama lényegi dimenziónak, mely lehetővé teszi az interakciókon keresztül a társadalmi rend létrehozását (Couldry és Hepp 2017, 103). Számukra az idő elsősorban a térbeli korlátokon átívelő egyidejűség értelmében válik fontossá, és meglátásuk szerint e szimultaneitást a modernitásban és különösképpen a jelenben a média intézményei hozzák létre, formálják és tartják fenn. A médiumok konkretizálják az időt mind az egyéni, mind a társadalmi értelemben vett idő tekintetében azáltal, hogy referenciapontokat hoznak létre például az idő mérésére szolgáló, tehát az időbeliség , metronómjaiként" működő eszközök révén (Couldry és Hepp 2017, 105). Az idö - a Couldry és Hepp (2017: 105, 107) által is idézett — Hartmut Rosa szerint felgyorsult a modernitásban abban az értelemben, hogy a múltbéli tapasztalataink alapján nem vagy nem teljesen következtethetünk a jövőbeli viszonyokra, mivel folyamatosan változnak a cselekvések lehetőségterét képező társadalmi körülmények. Ez több esetben problémát okozhat a jövővel kapcsolatos Schütz és Luckmann által leírt várakozások megbízhatóságával kapcsolatban. Az idő felgyorsulása három tekintetben érhető tetten Rosa szerint: a technikai, a társadalmi és az élet ritmusával kapcsolatos dimenzió kapcsán (Sik 2019, 52). A tech19 Az egyén megélt idején kívüli objektív idő, az óraidő értelmében vett lineáris világidő társadalmilag létrehozott, ami fölött azonban Schütz (és Luckmann) láthatólag elsiklott. Az objektiv, lineärisan felfogott világidő a középkor végétől, az újkor elejétől kezdve alakult ki fokozatosan az óraidő koncepciójának kialakulásával (Kuczi 2011, 29—63).
