Oldal 42 [42]
OCR
40 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA mediatizációt az életvilág médiával való áthatásának folyamataként értelmezik, melynek alapján az életvilág struktúrái nem önmaguktól, spontán módon épüknek fel, hanem mediális segítséggel. A mély mediatizáció folyamata négy dimenzió alapján ragadható meg Couldry és Hepp szerint. Először is, a közvetlen kommunikációról egyre nagyobb mértékben áttevődik a hangsúly a mediält kommunikäciökra, ami megmutatkozik a mindennapokban az IKT-eszközök egyre gyakoribb és intenzívebb használatában. A mély mediatizálódásra utal másodszor, hogy a technikai eszközök (például az okostelefon) segítségével nagyon könnyen bevonhatók a múltbéli kommunikációk a jelenbeli interakciókba (például arról a képről beszélgetünk valakivel, amit korábban átküldött egy chatalkalmazásban). Harmadrészt a média megsokszorozza a szemtől szembeni interakciók lehetőségeit, hiszen sokkal több minden tehető beszéd tárgyává (lásd például: kommunikáció a médiában látottak, hallottak, olvasottak alapján). Az előző három tendencia összekapcsolódik egymással, ami — negyedsorban — azt vonja maga után, hogy a médiával való érintkezés formálja az emberek értékeit, szokásait és normáit (Couldry és Hepp 2017, 28-29). A szerzöpäros tehät Ayaßhoz hasonlóan úgy látja, a Schütz által leírt tipizációk, cselekvési sémák, tudások ma nagy mértékben azáltal formálódnak, hogy médiatartalmakkal érintkezünk, médián keresztül kommunikálunk másokkal, és hogy a mindennapi szemtől szembeni kommunikációs szituációkat is mélyen áthatja a közvetítettség. A mediatizáció és mély mediatizáció történetének részletes felvázolása előtt Couldry és Hepp el kíván oszlatni néhány félreértést. A mediatizáció történelmét szerintük nem szabad úgy felfogni, hogy a nagy korszakok egy-egy technikai innovációhoz kötődnek. Marshall McLuhan (2001) nyomán szoktak például Gutenberg-galaxisról beszélni, amely a nyomtatás feltalálásából és széles körű elterjedéséből vezeti le az újkori és modern társadalmak jellegzetességeit. Ezzel szemben Couldry és Hepp szerint a technikai innovációk ugyan valóban fontosak, de mindig lépésszerűen jönnek létre, mindig vannak előzményeik, ezért ha mindenképp technikai eszközökhöz és a feltalálásához akarjuk kötni a korszakok kezdetét, tisztában kell lennünk azzal, hogy az így megjelölt dátumok csupán szimbolikusak. Emellett azt a félreértést is szükséges eloszlatni, hogy az egyik médiával fémjelzett korszak egyszerűen leváltja a korábbi korszakot, azaz teljességgel helyettesíti. Nem arról van tehát szó, hogy amikor eljön az új szakasz, akkor a korábbi formák eltűnnek, inkább arról, hogy az új korszakban ugyan megmaradnak a korábbi vívmányok is, de az új uralkodó elrendeződéshez igazítva, új funkcióval ellátva (Couldry és Hepp 2017). De azt is fontosnak tartják, hogy az egyes szakaszokban nem feltétlenül van domináns média, az újdonságot inkább az jelenti, hogy az új és meglévő médiumok miként rendeződnek el, milyen új kapcsolódási módok jelennek meg - ebből a szempontból az egyes találmányok
