Seite 37 [37]
OCR
III. AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA + 35 közös, de az , itt" nem). A kortársak kategóriája olyan személyeket jelöl, akikkel nem kommunikálunk, hanem akikről típusos ismereteink vannak. Szükségszerűen közvetett módon történik az észlelésük, és sokszor funkcionális típusok (mint például a rendőr, a postás, az orvos) képviselőiként vagy még anonimabb kategóriákban gondolunk rájuk. Természetesen a kortársakkal kapcsolatos képzetek eltérő mértékben személytelenek: a távol lévő ismerőseinkről alkotott képzeteink rendkívül részletgazdagok lehetnek (személyes/individualizált típusok), míg az olyan kategóriák, mint a rendőr, politikus vagy parlament már nagyobb anonimitásfokot mutatnak (Schütz és Luckmann 1984, 295—300). A bensőséget legalábbis lehetővé tevő , mi"-kapcsolattal szemben a kortársak a cselekvő szempontjából a személytelenebb, távolibb , ti" kategóriájába tartoznak. A tiszta , mi"kapcsolat természetesen weberi értelemben vett ideáltípus (Weber 1998), amely a valóságban határeset, mivel a fizikailag jelenlévő másik (az embertársak) észlelését, értelmezését, és így velük folytatott interakciókat mindig befolyásolja a már rendelkezésre álló tudáskészletem. Az , itt és most" helyzetében jelenlévő embertársak értelmezésére hatással vannak az illetőre vonatkozó személyes/individualizált tipusképzeteim (,,Mark olyan ember, aki..."), vagy az ő esetében releváns társadalmi kategóriákkal (orvos, postás, rendőr, nő, férfi, idős, fiatal) kapcsolatos tisztviselőitípus-képzeteim (Schutz és Luckmann 1973, 66—67; Schütz és Luckmann 1984, 293). Az Alfred Schütz-i fenomenológiai elmélet összeségében közömbös a mediatizált kommunikáció kérdésével kapcsolatban, hiszen a többi ember értelmezése kapcsán a face-to-face (szemtől szembeni) interakciók, illetve a távollevőkről alkotott típusképzetek állnak a középpontban. Schütz csak néhány elejtett megjegyzés erejéig foglalkozott az olyan, a saját korában is létező mediatizált kommunikációs formákról, mint a levél, a rádió vagy a telefon (Schutz 1951, 93; 1967, 128; Schutz és Luckmann 1973), 44, 69; Schütz és Luckmann 1984, 282283). Mégis, napjaink fenomenológiai koncepciói nem kerülhetik meg a különféle médiumok életvilágbeli szerepének tisztázását, ami az online világ megragadäsa szempontjäböl is elengedhetetlen. Ruth Ayaß (2014a) - schütziänus nézőpontból, ám őt továbbgondolva - a média fenomenológiai értelmezését nyújtja. Ayaf$ (2014a, 99-104) a média két működési módját különbözteti meg. Egyfelől a médiumok által olyan információk birtokába lehet kerülni, amelyekre az érzékszerveinkre hagyatkozva nem tudnánk szert tenni (ez az IKT-k, híradók, hírportálok stb. funkciója), így már-már egyfajta észlelési orgánumként működnek. Másfelől a különböző médiumokkal zárt értelemtartományokat lehet létrehozni és megnyitni. $ Lásd a IF. 1.1. fejezet zárt értelmi tartományokkal foglalkozó alfejezetét.
