Seite 28 [28]
OCR
26 + AZ ELETVILÄG MEDIATIZÄLÖDÄSA alacsonyfokú átalakítást eredményeznek, ugyanis az általuk lehetővé tett észlelet — épp az eszközök inkorporációja miatt — nagyon hasonlít a mediálatlanul észlelhető valóságra (például a szemüveg arra, ahogyan látnánk, ha nem lenne rossz a szemünk). Ezzel szemben a hermeneutikus viszony nagyobb fokú transzformációt hajt végre, ugyanis az észleletünk tényleges tárgyai ebben a viszonyban (vagyis a reprezentációk) már jelentősen különböznek a mediálatlan észleléstől. A spektogram technikai eszköze például vizualizált formában fontos információkat nyújt az asztronómusok számára a távoli csillagok kémiai összetételéről, ami azonban jelentősen eltér attól, ahogyan a csillagokat látjuk, ha rájuk nézünk. Vagyis minél hermeneutikusabb a viszony, annál inkább a technikai artefaktum határozza meg, hogy a valóság mely aspektusa és milyen módon válik érzékelhetővé a technikai közvetítés révén — és fordítva: minél hermeneutikusabb a viszony, annál szűkebb lesz a valóság lehetőségtere, amelyben megnyilvánul számunkra (a spektogram a csillagokat csak bizonyos adatokra redukálva reprezentálja). Ember és technikai eszköz mediált viszonyában a megtestesülés és a hermeneutikus viszony valójában egy spektrum két szélső pólusa, melyek között vannak ätmenetek (Verbeek 2001, 128-129). A technika mediáló szerepe — vagyis, hogy a világ bizonyos aspektusait felerösíti, másokat gyengíti, háttérbe szorítja -— azonban abból a szempontból is érdekes, hogy a heideggeri technikaértelmezéssel szemben más perspektívát kínál. Amenynyiben ugyanis nem a monolit egységként felfogott technika áll a középpontban, ahogy Heideggernél, hanem a konkrét technikai eszközökkel kialakított viszonyok, úgy világossá válik, hogy a technológia nem szükségszerűen redukálja a viläghoz füzödö viszonyunkat az ellenörzesre &s uralomra (Verbeck 2001, 130-131). A világhoz és elemeihez fűződő viszony a technika hatására bizonyos esetekben valóban eme égisz alatt jelenik meg, ám Ihde szerint a technika használata nem feltétlenül jár együtt a kontrollt és uralmat célzó világértelmezéssel. Példaként hozható fel, hogy az élő fát nem kell szükségszerűen potenciális tűzifaként vagy bútoralapanyagként szemlélnünk akkor, amikor szemüveget vettünk fel. Vagy modernebb technikai eszköz esetén: ha infravörös fényképészettel vizsgálják a fát, az szolgálhatja azt a célt, hogy lássák, a fa belsejében mutatkoznak-e betegség jelei. Ez esetben a technikai eszközök révén olyan új rétegei tárulnak fel a valóságnak, amelyeket nem a kontrolláló logika alapján tapasztalunk meg (Verbeek 2001, 130). A mediált ember-világ viszony kapcsán végül azt is fontos megemlíteni, hogy a közvetítés nem már eleve létező entitások: az előzetesen adott szubjektum és objektum között megy végbe, hanem a mediálás mindkét felet módosítja és formálja. A technikai közvetítés által más az érzékelő szubjektum, ahogyan a világ is meghatározott módon tárul fel számára e viszonyban (Verbeek 2001, 131). A mássági viszony alapvetően különbözik a mediált viszonyoktól, mivel ez esetben nem arról van szó, hogy az emberek valamilyen technikai eszköz által
