OCR
II. A TECHNOLÓGIA FILOZÓFIAI ÉRTELMEZÉSEI " 25 A mediáció utalhat megtestesült vagy hermeneutikai viszonyra. A megtestesült, testivé vált viszony arra utal, hogy az emberi cselekvők a technikai eszközöket részévé teszik az észlelési apparátusuknak, így bővítve ki az érzékeiket és a testük világ iránti szenzibilitását. Merleau-Ponty példáin túl ilyen eset lehet a szemüveg vagy a paradontális szonda, hiszen amikor hordják, a viselőjük nem magát a szemüveget nézik, hanem a szemüvegen keresztül a világot, illetve a fogorvosok szondája arra jó, hogy a szakember ki tudja vele tapogatni az üregeket a fogakban, de közben nem magára a szonda tárgyságára koncentrál. A megtestesült technikák transzparensek, mivel visszavonulnak az észlelés figyelme elől, háttérbe lépnek, és nem magukra, hanem a világ bizonyos aspektusaira irányítják a figyelmet (Verbeek 2001, 126-127). A megtestesiilt technikak beépiilnek a felhasználók testsémajaba, amire az infokommunikacids technológiák (IKT-k) tekintetében példát jelenthetnek a virtuálisvalóság-szemüvegek vagy a játékkonzolok kontrollerei. A közvetítői vagy mediációs viszonyok második fajtája a hermeneutikus reláció. A világ ez esetben is technikai mediálás révén jelenik meg számunkra, ám más módon, mint a megtestesülés esetén. A technikai artefaktum ekkor nem vonul vissza az észleléstől, nem válik transzparenssé, hanem a világ reprezentációját nyújtja. E reprezentáció természetesen értelmezést igényel, , olvasni" kell az eszközt valamilyen módon. A hőmérőről le kell olvasni a számot, és értelmezni kell: amikor tehát a hőmérőre összpontosítjuk figyelmünket, akkor nem ezen eszközön keresztül érezzük a hőmérsékletet (ahogy például a vak ember a boton keresztül érzi a talajviszonyokat), hanem a hőmérséklet számszerű reprezentációjának értelmezése alapján alkotunk elképzelést arról, hogy mennyire van meleg (Verbeek 2001, 127). Az IKT-eszk6z6k kapcsän példa lehet a hermeneutikus viszonyra a számítógépek teljesítményének tesztelése különböző benchmarkoldalakon. Összefoglalóan, a hermeneutikus viszony során nem az eszközön keresztül érzékeljük a világot, hanem az általuk nyújtott reprezentációk értelmezése során. A mediáció fogalma arra utal, hogy a technika nem semleges, mivel átalakítja az észlelést, méghozzá kétféle értelemben is. A technikai eszközök egyrészt felfokozzák, felerősítik a valóság bizonyos aspektusait, másrészt másokat a háttérbe szorítják, azaz a valóságot a felerősített azpektusokra redukálja. Jó példa erre a távcső, mely felerősíti a látási mező egy részét, ugyanakkor a hallást nem (nem halljuk általa, hogy mi történik a vizuálisan észlelhető messzeségben), ahogyan a szaglási és tapintási érzéket sem — vagyis a világot az egyik vonatkozásában felfokozott módon, felerősítve tudjuk észlelni, míg a többi aspektusaiban szegényebben: a távcső a felerősített vizualitásra redukáló eszköz (Verbeek 2001, 128). A megtestesült és a hermeneutikus viszony között azonban létezik különbség a percepciók átalakításának mértékében. A megtestesült viszonyok Ihde szerint