Seite 26 [26]
OCR
24 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA működik, hogy az elme a külvilágból tiszta észleleteket nyer ki, azt követően pedig értelmezi, hanem egészlegesen és értelemmel átitatva észleljük a világot (Verbeck 2001, 123-124). A viläg, mely szamunkra az &szleles sorän megnyilvänul, már eleve strukturált és értelemmel rendelkező képződmény. Az észlelés tehát a testi és az értelmezői komponenst magában foglalva a világ elrendezésének aktiv folyamata (Glezos 2020, 193). Az észlelést (annak testi és interpretációs aspektusát) figyelembe véve Ihde szerint három- vagy más megközelítésben négyféle módon viszonyulhatnak a cselekvők a technikai eszközökhöz. Fennállhat emberek és technikai dolgok között egyfajta közvetítő, mediációs viszony, melynek két válfaja van: a megtestesülési viszony (embodiment) és a hermeneutikai reláció. Fennállhat emellett mássági (alterity) és háttérviszony (background relation). A mediációs viszony mindkét formájának lényege, hogy a világ a technikai eszközök közvetítésével jelenik meg az észlelésben, a technikai artefaktum mediálja tehát a világot számunkra. A technika fogalma e helyen sem korlátozódik a modern technikáéra, hanem tágabban értendő: eszerint minden objektum technikai, amely kitágítja, módosítja az emberi test lehetőségeit. A mediált viszony megértéséhez Ihde számára a két legfontosabb elméleti hivatkozási pont Heidegger és Merleau-Ponty. Bár Ihde bírálja Heidegger kordiagnózisát, a szerszámokkal kapcsolatos gondolatait beépíti a saját rendszerébe. A , heideggeri kalapács? (II. 1. fejezet) legfontosabb tanulsága Ihde számára az volt, hogy a szerszámoknak nincs önmagukban értelmük, mivel gyakorlati kontextusokhoz kötődnek, hogy mindig van valamilyen , céljuk", és hogy amikor a gyakorlataink során használjuk őket, nem a tapasztalásunk tárgyát képezik, hanem az észlelésünk eszközét (Verbeek 2001, 125). Merleau-Ponty az eszközökhöz fűződő ilyesfajta viszonyt részletesebben is kidolgozta. Két híres szemléltető példája a tollas kalapot hordó hölgy és a vak ember a botjával. Mindkét esetben artefaktumokat (bar a tollas kalap nem technikai jellegű tárgy) használnak arra, hogy kiterjesszék a testiik térbeliségét. A nd, aki hosszú tollal ellátott kalapot visel, egy idő után kiterjeszti a testsémáját, a testi szenzibilitásának határait, aminek következtében érezni fogja, hogy mi az a biztos távolság más tárgyaktól, amely nem károsítja a tollat (mivel a tollat beillesztette a testsémájába, öntudatlanul, tudatos átgondolás nélkül is tudni fogja, hogy elfér-e az ajtófélfa alatt a toll károsítása nélkül). A vak ember botjához fűződő viszonya azért is különleges, mert ő nemcsak kiterjeszti a testsémáját, hanem a botot érzékelésre is tudja használni. Ennek során a vak ember nem a bottal magával foglalkozik, hanem a bot segítségével észleli a világot és annak objektumait (Verbeek 2001, 125; Viljoen 2010, 312; Merleau-Ponty 2012, 166-167; Glezos 2020, 200, 204).
