Page 25 [25]
OCR
II. A TECHNOLÓGIA FILOZÓFIAI ÉRTELMEZÉSEI : 23 latban. Ihde főműve az Technology and the Lifeworld [ Technológia és az életvilág] (Ihde 1984). A könyv és az ihde-i életmű bemutatása során nagymértékben támaszkodom tanítványa, Peter-Paul Verbeek (2001) értelmezésére. Bár Ihde posztfenomenológiaiként nevezi meg saját elméletét, Verbeek szerint alapjait tekintve hangsúlyosan fenomenológiai nézőpontot képvisel. A fenomenológia alapbelátása szerint bármiféle dolog, sőt maga a világ is az emberekkel létesült viszonyok szövevényében nyeri el az értelmét, s ezt a belátást alkalmazza Ihde a technika filozófiájára is. Ahogyan arra korábban (71. 1. fejezet) utaltam, a Heidegger utáni újabb filozófusgenerációk tagjai közül többen szakítottak azzal a nézőponttal, amely a technika egészének valamiféle egységes logikát tulajdonít, vagyis a technológiát monolit egészként felfogó szemlélettel. Ihde is ehhez a kritikához kapcsolódik, ugyanis szerinte a technika, és szűkebben: a modern technika sem jellemezhető egységes logikával, így nála nem annyira az a kérdés áll az előtérben, hogy az egészlegesen felfogott technika milyen világfeltárási módot tesz össztársadalmi szinten lehetővé, hanem a technika mindennapi életben betöltött szerepe. Ennek során Ihde nem a technika egészét tartja szem előtt, hanem azt, hogy az emberek milyen viszonyokban állhatnak, milyen típusú relációkat létesíthetnek konkrét technikai eszközökkel, és hogy ez alapján milyenként jelenik meg szamukra a valdésag (Verbeek 2001, 122-123). Mivel Ihde vizsgälödäsai számára nem az össztársadalmi szint jelenti a kiindulópontot, hanem a cselekvések mikroszintje, ezért a konkrét ember-technika viszonyok tanulságai alapján a makroszint (tehát a technika össztársadalmi és kulturális hatásainak) diagnózisa is eltéré lesz a heideggerihez képest. A kifejtés során tehát először azt járom kérbe, hogy a technikai artefaktumok milyen szerepet télthetnek be az emberek világhoz fűződő viszonyában (ember-technika viszony), majd kitérek a technika kulturális-társadalmi hatásaira. Az ember és technika lehetséges viszonyainak ihde-i értelmezésére nagy hatással volt Maurice Merleau-Ponty, aki az emberi tapasztalatok értelmezéséhez nem annyira a gondolati aktusokra, hanem az észlelés testi mechanizmusaira koncentrált (Merleau-Ponty 2012). Hasonló Ihde kiindulópontja is, aki szerint az érzékelés a kulcs ember és világ viszonyainak megértéséhez. Az érzékelésben — véli Merleau-Ponty nyomán Ihde - nem különül el egymástól ember és világ (szubjektum és objektum). Ez amiatt van így, mert egyfelől az érzékelés a világnak az érzékelése (a világ bennünk van), és másfelől mivel az érzékelés során az emberek is , benne vannak" a világukban, mivel az érzékelés során nem tudnak különbséget tenni érzékelő és érzékelt között, amit csak az utólagos reflexió tesz lehetővé. Az érzékelésnek alapvetően két vonzata van Ihde gondolkodásában. Az egyik az érzéki percepció, mely lényege szerint testi, a másik pedig az értelmezés. Ihde a francia filozófus nyomán azt hangsúlyozza, hogy a kettő nem választható el egymástól: nincs tehát értelmezés előtti érzékelés, az érzékelés nem úgy
