Oldal 10 [10]
OCR
8 + AZ ELETVILÄG MEDIATIZALODASA lyek kényszerítő módon tudnak hatni az egyénekre, amelyek függetlenek, vagyis önálló léttel rendelkeznek abban az értelemben, hogy az egyéni megnyilatkozásoktól nem függenek, és amelyek kikristályosodottak, azaz külsődlegessé, dologszerüve vältak. A szociolögia - vallja Durkheim — nem a cselekvők értelemtételezéseit vizsgálja, hanem e tudománynak az egyénektől függetlenül létező társadalmi tényeket kell a maguk objektivitásában megfigyelnie (Durkheim 1978, 27). Képezze a kiindulópontot akár a társadalmi cselekvés, akár az egyének feletti kollektivitásszinten leledző társadalmi tény, a szociológia e felfogásaiban a társadalmi rend a társadalmiság a maga saját, más típusú (például örökletes, éghajlatbeli vagy földrajzi) hatótényezőktől független logikája alapján jön létre és marad fenn. A társadalmiság felépülésének eme, a spontán és genuin társadalmi folyamatokra fókuszáló elméletei azonban figyelmen kívül hagyják azt, hogy a társadalmi interakciók (és így a társadalmi cselekvések) igen jelentős mértékben technikai eszközök közvetítettek, ami a makrotársadalmi szintű jelenségek (Durkheimmel szölva, a társadalmi tények) konstitúciójára is hatással lesz. Lehetne ugyan amellett érvelni, hogy a társadalmi interakciók csak kisebb mértékben voltak Weber és Durkheim korában közvetítettek, s hogy akommunikációk nagyobb része szemtől szemben ment végbe, ám így figyelmen kívül hagynánk, hogy a modernizálódó társadalmak már a 19. század végén sem épülhettek volna fel pusztán a fizikai jelenléten alapuló interakciók alapján, és hogy a társadalmi integráció már ekkor is nagymértékben előfeltételezte a mediatizált kommunikáció technikailag biztosított lehetőségeit: a nemzetállamok (Weber 1987, 7778) csak azért voltak képesek üzemszerű szervezetekként működni és a saját területükre tartósan rákényszeríteni a saját ftennhatóságukat, mert az adminisztrációjuk, gazdasági életük, oktatási rendszerük és az élet szinte minden területe épített az írás, nyomtatás, illetve az információk és adatok továbbításának e korszakban elérhető módszereire. Giddens a modern nemzetállamokon túlmutató általános történelmi meglátása szerint épp az olyan vívmányok, mint az írás megjelenése teszi csak lehetővé, hogy a társadalmak megszabaduljanak a térbeli és időbeli korlátoktól, s hogy ily módon nagyobb területekre ki tudjanak terjeszkedni és idében is stabilak maradjanak (Giddens 1981, 37-38; 1990). A mediatizált, azaz médiumok által közvetített kommunikációk Giddens szerint tehát az ókori civilizációk óta minden komplex struktúrájú társadalom előfeltételét jelentik. A társadalmak kétségkívül kisebb mértékben támaszkodtak közvetített kommunikációkra az ókori civilizációkban vagy a középkori Európában, mint a 19. század végi vagy a jelenkori modern társadalmakban, így a társadalmak mediatizációját egy megszakításokkal teli hosszú történelmi folyamatként érdemes értelmezni, amely a jelenben érte el (eddigi) csúcspontját. A mediatizált interakciók azonban hatásukat tekintve nem semlegesek. A médiumok általi közvetítés nem azt jelenti, hogy egy már eleve készen álló üzenetet
