Oldal 146 [146]
OCR
144 Nemes Márk nális kontextust tisztázni, mellyel megragadhatjuk ezt a jelenségcsoportot a kortárs vallásosság részeként. Szemben azokkal az iskolákkal (Pl. cultic studies és teológiai megközelítések) amik az NRM-eket a vallástudományi vizsgálatok határmezsgyéjére , száműzik", úgy vélem, hogy a jeleségcsoportot kizárólag a vallásossági és társadalmi folyamatok organikus részeként érdemes (és szabad) vizsgálnunk. Az emberi élet és vallásosság komplex rendszerének részeként értelmezve elkerülhetjük az ún. Othering elidegenítő hatásait (Bellinger 2020; Juergensmeyer et al. 2023, 1-13), amely fennmaradása esetén olyan elutasító közeget teremtene, melyet szükségtelen belső feszültség és félelem dominálna. A zárszóban mindezekre visszatérek részletesebben, most azonban először kontextualizáljuk vizsgálatunk tárgyát. A tárgyalt jelenségcsoport megjelenését a nyugati kultúrkörben - azon belül is leginkább az Egyesült Államok a kései"60-as éveinek átformálódó kulturális közegében - érdemes keresnünk. Megjelenése egyfajta reakcióként értelmezendő a társadalmat összetartó és azt átfogó civil vallás repedezésére (Bellah 1967, 1-21) és az amerikai önreprezentációs kép (azóta is tartó) krízisére (Bellah 1975, 139-164). E folyamat nem csupän az üj valläsi mozgalmakat hozta napvilágra, hanem számos kapcsolódó emancipációs egyenlőségi- és új társadalmi mozgalmat is (Aidala 1985, 287-314). Ezek elsősorban az esélyegyenlőségért, a szociális biztonságért és a "60-as évek elején kialakult idealizált békés és bőséget hirdető jövőképért szólaltak fel (Wuthnow 1986, 1-29). Ahogy Joan Sweeny is kifejti: “The declaration »all men are created equal« rang hollow before the facts of Negro life in the South and the big cities of the North while the proclaimed peaceful intentions of the United States contradicted its economic and military investments in the Cold War status quo” (Sweeney, 2000, 11). Mindezen mozgalmak, észlelve az amerikai társadalom alapjaként funkcionáló a biblikus vallásosság és az utilitarista individualizmus krízisét (Berger — Luckmann 1995, 45-46) alternatív megoldásokat (vagy legalábbis megnyugvást) kerestek (és ajánlottak) az erre fogékonyak számára. A korszakra jellemző, egész társadalmon átívelő percepciós krízisre válaszul az egyenlőségi- ésakommunamozgalmak (Miller 1999; Pichardo 1997) és a politikai radikalizmus új formáin túl (Buechler 2000) napjaink új vallási mozgalmait is ebben a közegben érdemes keresnünk.? Szemben az egyszerű politikai vagy társadalmi mozgalmakkal, a korszakban jelentős népszerűségre szert tevő NRM-ek a szellemi megújulás, ? Szükséges itt megemlítenünk, hogy természetesen léteznek korábbi NRM-ek, gondoljunk csak a Hetednapi Adventisták, a Jehova Tanúi vagy a Christian Science mozgalmára. Mindazonáltal az NRS specializációja ezeket a mozgalmakat is ugyanebbe a szellemi folyamba
