Oldal 125 [125]
OCR
Reziliencia - vallás - közösség 123 A fenti megközelítéseket figyelembe véve a reziliencia napjainkban használatos fogalmát az Amerikai Pszichiátriai társaság az alábbi módon határozza meg: , Nehéz, kihívásokkal teli, megváltozott életeseményekhez való sikeres alkalmazkodás folyamata és eredménye. Leginkább mentális, érzelmi és viselkedéses rugalmasság, külső és belső igényekhez való alkalmazkodás. A felsoroltakhoz hozzájárul, hogy az egyén hogyan tekint a világra, hogyan kapcsolódik a környezetéhez, milyen a társadalmi erőforrások elérhetősége és minősége. Egyéni speciális , coping" (APA Dictionary of Psychology 2018). A világos és jól használható definíció ellenére az értelmezés nehézsége továbbra is abban rejlik, hogy a reziliencia összetett és többdimenziós fogalom, amelyet nem könnyű egyetlen definícióba sűríteni. A reziliencia megértése és értelmezése számos tényezőtől függ, beleértve az egyén sajátosságait, a környezeti kontextust, valamint a különböző tudományterületek és kultúrák által alkalmazott megközelítéseket. Emellett a reziliencia különböző kontextusokban is eltérő lehet: például egyéni szinten, családi vagy közösségi szinten vagy akár szervezeti vagy társadalmi szinten (Windle 2011). Közös, közösséghez kötődő reziliencia Visszautalva a reziliencia kutatások történetére, annak harmadik hulláma lehetővé tette az egyéni változóktól való távolodást, megnyitva lehetőségét annak, hogy a reziliencia vizsgálatok kiterjedhessenek azokra a tényezőkre, amelyekkel az egyén kapcsolódik a társadalomhoz, illetve közvetlen környezetéhez. Utóbbi kapcsolódási pontját a társas identitás adja. A társas identitás fontos szerepet játszik a rezilienciában, mivel az egyéneknek és közösségeknek azonosítaniuk kell magukat valamilyen csoporttal vagy közösséggel ahhoz, hogy érzelmileg kapcsolódjanak hozzá, és támogatást kapjanak nehéz helyzetekben. A társas identitás erősítése segíthet az egyénnek vagy közösségnek abban, hogy megfelelő társas támogatást és erőforrásokat találjon, amikor az szükségessé válik, továbbá meghatározza magát valamilyen pozitív, erőforrásokban gazdag csoport vagy közösség tagjaként, amely erősítheti az önbizalmát. Nem utolsósorban kapcsolatot teremt az egyén, a közösség és az adott kultúra hagyományai és értékei között, amelyek további támogatást és értelmet biztosítanak (Haslam et alii 2009). Társas identitásunk, az énfogalmunk minden olyan aspektusát felöleli, amely a csoporttagságunkról alkotott tudásból és érzelmi viszonyulásából erednek (Mackie - Smith 2004). Ehhez szorosan kapcsolódó társas identitás elmélet (Tajfel - Turner 1979) és önkategorizációs elmélet megfogalmazza, hogy a közösségek vagy csoportok az egyén fizikális és mentális egészségéhez
