Oldal 123 [123]
OCR
Reziliencia - vallás - közösség 121 viselkedéssel. Ennek eredményeként a kockázati tényezők tanulmányozása virágzó kutatási területté vált, lehetővé téve a korai stresszorok azonosítását és azok hatásainak vizsgálatát rövid és hosszútávon. A kutatások új megközelítéseket és aspektusokat hoztak létre a mentális egészség feltérképezésének területén. Hozzájárultak a gyakorlati alkalmazások fejlődéséhez és a társadalom szélesebb körű segítéséhez (Vernon 2004). Ahogy a stressz és kockázati tényezők értékelésének finomítása és kibővítése elindult, meglepő felfedezésre került sor. Garmezy, a reziliencia kutatásának úttörője, skizofréniában szenvedő egyéneket tanulmányozott. Együttműködve mentorával, Eliot Rodnick-kel, észrevette, hogy számos beteg meglepően jól küzdött meg a mindennapi élet kihívásaival, ellentétben társaikkal, akik hasonló betegséggel küzdöttek (Rolf - Glantz 2002). Előbbi betegek rövidebb időt töltöttek kórházban, találtak állást, és akár hosszú távú romantikus kapcsolatokat is kialakítottak. A skizofréniában szenvedő betegek követése során megfigyelték, hogy a reaktív skizofréniában szenvedő egyének rendkívül kompetens viselkedési mintákat mutatnak (Rolf - Glantz 2002). E megfigyeles alapján elkezdték tanulmányozni a skizofréniában szenvedő szülők gyermekeit is. Garmezy a 1970-es években írott alapművében (Competence and adaptation in adult schizophrenic patients and children at risk) leírja, hogy ezek agyermekek rendkívül pozitív alkalmazkodást mutatnak, és 909-uknál nem állt fenn később sem a skizofrénia diagnózisa. A gyermekek ugyanolyan kompetenciákkal rendelkeztek, mint nem érintett kortársaik, beleértve akompetencia megnyilvánulásait, jó baráti kapcsolatokat, jó tanulmányi eredményeket és céltudatos céltudatosságot. Ez a fontos perspektívaváltás az alapja a reziliencia kutatásának, ahola hangsúly a kockázati tényezőkről a túlélési erők felmérésére helyeződött át (Garmezy 1971; Garmezy 1973). Ezt követően a reziliencia kutatások felvirágoztak, számos különböző megközelítéssel, amelyek hol párhuzamosan, hol időben elcsúszva valósultak meg. Reziliencia kutatások mérföldkövei A reziliencia kutatások három nagy hullámát jól elkülönítő (Richardson 2002). Az első hullámban a fókuszpontot az egyéni jellemzők, a személyiségvonások és a környezeti tényezők jelentették, amelyek lehetővé tették az egyén számára, hogy ellenálljon a viszontagságoknak. Ennek eredményeként olyan programok, terápiák jöttek létre, amelyek nagyrészt elősegítették a belső tényezők megerősítését (Greene et alii 2012). A megfigyelések azt mutatták, hogy a reziliens gyermek szociális kompetenciája, problémamegoldó képessége és autonómiája magas, valamint pozitív jövőképpel bír, így például iskolai programok keretében ezek
