Oldal 37 [37]
OCR
Sokféle sokféleség 35 sokféle elismert vallás és felekezet létezik, törvény által garantált önállóságban, mégis a közérdek szempontjából a vallási dimenzió is kormánypárti és ellenzéki táborra oszlik. A nemzeti oldal organikus szövetségesének tekintett mainstream felekezetek nagy mértékben függenek a nemzeti oldal támogatásától, miközben történelmi hagyományaikra is alapozva annak elősegítését politikai feladatuknak is tartják. A vallási sokféleség politikai kétosztatúvá degradálódása akadályozza a vallások és felekezetek közötti kritikus véleménycserét, és azzal a kísértéssel jár, hogy a speciálisan vallási alapú közéleti szempontok alárendelődnek a politikai szempontúaknak. A vallási sokféleséget a politikai és a vallási kizárólagosság fenyegeti elsősorban. A sokféleség nem döntés kérdése, hanem olyan társadalmi alaptény, amely nem hagyható figyelmen kívül. A vallások és felekezetek számára a sokféleség nemcsak életterük társadalmi közegét jelenti, hanem a vallási és felekezeti autonómiák belső természetét is. A vallások számára az abszolút igazság, Isten, a Szent végső soron teljességgel felfoghatatlan, ezért a vallási igyekezet arra vonatkozik, hogy az istenséggel való kapcsolatban, titkainak elismerésében és megismerésében a vallás követője folyamatosan elmélyüljön, miközben teremtett létezőként tudatában van a Teremtőtől való függőségének és távolságának. A vallási közösségek egymás közötti és belső pluralizmusának, a sokféleségük kölcsönös elismerésének elsődleges vallási alapja az istenség titok-természete és birtokolhatatlansága. A vallási sokféleséget, az vallások közötti párbeszédet és a felekezet közötti ökumenét nem gátolja, hanem éppen ellenkezőleg inspirálja Isten teljes kiismerhetőségének és birtokolhatóságának lehetetlen volta. Még ha bármely vallás vagy felekezet megis van győződve arról, hogy legtisztábban ismeri Istenét, és minden más vallásnál vagy felekezetnél jobban képes biztosítani az üdvösséget, minthogy teológiai vagy vallásfilozófiai okokból nem rendelkezhet teljes ismerettel és közelséggel, ezért minden más vallás vagy világnézet szentre vonatkozó felfogására nyitott lehet. Egyedül az gátolja meg teljes mértékben a vallási alapú vallásközi és felekezeti párbeszédet, ha valamely vallás vagy felekezet azt vallja, hogy egyedül az ő istenképe az elfogadható, és hogy szervezetei keretein kívül nem lehetséges az üdvösséget elérni. Az ilyen radikálisan exkluzivista alapállás magát a vallási és felekezeti sokféleséget utasítja el. Következésképpen minden vallási és felekezeti alternatíva vallási okbóljelent számára fenyegetettséget. Ezzel a vallási alapállással a társadalom vallási dimenziójában is óhatatlanul marginalizálódik, és a sokféle sokféleség társadalma számára nem lesz alkalmas a közjó szolgálatára sem, amely pedig vallási alapon missziójának egyik kizárhatatlan eleme. A sokféle sokféleség jelenkori társadalmi és kulturális közegében a vallások, felekezetek, vallási közösségek jelentősen hozzájárulhatnak a KKE-i társadalmakban a közjóhoz, a békés és prosperáló együttélés szolgálatához. Ennek
