Oldal 36 [36]
OCR
34 Máté-Tóth András vallási ,mi" és a , mások" közötti elutasításra való hajlamot. Esélyt adhat arra, hogy a közgondolkodás a menekültekben ne csak a saját nemzeti és keresztény identitással szembeni veszélyt lássa, hanem a társadalom gazdagodásának és a keresztény hit megélésének lehetőségeit is (vö. Piela 2020). KITEKINTÉS A sokféle sokféleség társadalmi alaptény, beleértve a társadalom vallási dimenziójára vonatkozó kulturális és vallási sokféleséget is. A sokféleség elismerése egyben az egyediség, a sajátos identitás elismerését is jelenti akár a személyes, akár a társadalmi szintre gondolunk. Azokban a társadalmakban, amelyek önállóságának, saját értékeinek elismerése sokáig nagyhatalmak árnyékában vagy diktatúrák miatti kirekesztettségben nem valósulhatott meg, különösen is érzékenyek az elismerésre. A 89/91 során lezajlott politikai fordulat szabad utat nyitott az országoknak a saját nemzeti identitásuk kollektív hangsúlyozására, amely a diktatúra által okozott sebekből való felgyógyulás ígéretét és gyakorlatát jelentette. Az országok politikai szuverenitása viszonylag gyorsan megvalósulhatott, tisztázódtak az országhatárok, felálltak a nemzeti parlamentek, megszülettek a demokratikus működést biztosító törvények és felfrissültek és stabilizálódtak a nemzetközi kapcsolatok. Mindemellett továbbra is megmaradt a nemzeti értékek és érdekek elismerésének és elismertetésének fontossága, amelyből egy idő után belpolitikai törésvonal és muníció alakult ki. A politikai sokszínűség a régió számos országában jobboldalra és baloldalra egyszerűsödött, amely felosztásban a nemzeti szempontokat a jobboldal magának vindikálta, miközben a baloldalt nemzetietlennek minősítette. A politikai sokféleség kétféleséggé egyszerűsödött, miközben a nemzeti elismerés egyesítő erejéből a nemzet megosztását szolgáló erő vált. A kétosztatú politikai rendszer strukturálisan sem alkalmas arra, hogy őrizze és gyakorolja az elismerés kultúráját, mert mindkét politikai oldal csak saját magát képes elismerni, miközben a másik oldalt igyekszik kirekeszteni. Akkoris, ha az adott ország adott parlamenti ciklusában több párt között arányosan oszlanak meg a képviselői helyek, akkor pedig még inkább, ha valamely pártnak vagy pártkoalíciónak meghatározó többsége van. Az ilyen politikai kultúra ellentmond a sokféle sokféleség társadalomépítő logikájának, és akadályozza a kölcsönös elismerés kultúráját. Végső soron azt teszi tönkre, amelyért síkra szállt. A társadalmi sokféleség vallási dimenzióját tekintve, ahol a nagy vallási közösségek és az állam közötti együttműködés tengelye a meghatározó faktor, ott az alacsony szintű társadalmi sokféleséget mintegy automatikusan leképezi az alacsony szintű vallási sokféleség is. Dacára annak, hogy az adott országban
