Page 34 [34]
OCR
32 Máté-Tóth András érdekeket megjelenítő viták, melyekben az adott régió általános önértékelése és kulturális reflexiói jelennek meg felnagyított és ezáltal óhatatlanul eltorzitott formában. Az egyedi szimbolikus esetekhez kapcsolódva a konkrét tények összekapcsolódnak a regionális érzékenységekkel, reprezentatív jelentőségre tesznek szert, és valójában ezáltal válnak meghatározóvá.? Amilyen sokféle az egyes országok identitás-összetétele, olyan sokfélék a menekültkrízissel kapcsolatos állásfoglalások és törésvonalak. Amilyen mértékben lehetséges az európai országokat a kulturális hagyományok alapján régiókra bontani, olyan mértékben lehetséges a menekültekkel kapcsolatos diskurzusok regionális jellegzetességeiről is beszélni. Ebből a szempontbál, ha a II. világháborút követően kialakult kettéosztottság vagy az EU ún. keleti bővítése során csatlakozott, jórészt KKE-i országok és a korábbi tagországok között teszünk különbséget, akkor a menekültkrízisre adott társadalmi és politikai válaszok szignifikáns elkülönülését a szubrégiók történelmi és kulturális érzékenységeivel magyarázhatjuk. Míg a nyugati országokban a korábbi gyarmatokkal kapcsolatos posztkoloniális érzékenység meghatározó szerepetjátszik, illetve Németország és Ausztria vonatkozásában a nemzeti szocializmus örökségétől való elhatárolódás, addig a keleti országokban a negyven éves kommunista diktatúra, sőt az évszázados nagyhatalmaknak való kiszolgáltatottság emlékezete és a nemzetállami autonómia megszerzése és megőrzése. Ebből érthető, hogy nyugaton a menekültekkel mint áldozatokkal kapcsolatban a nyitottság és a befogadás az erőteljesebb attitűd, míg keleten az áldozati státusból való érvelés az autonómiát fenyegető külső befolyásokkal szemben. Nemzetközi összehasonlító kutatások kimutatták, hogy a nemzeti hagyományokhoz jobban kötődő populációban magasabb szintű a migránsellenesség attitűdje. Továbbá aztis, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos társadalmi diskurzusok felerősítik az egyébként is meglévő megosztottságokat (vö. Lancaster 2022). Egy további, kiegészítő szempont is jelentős a különbség megértéséhez, ez pedig a civil társadalom teljesen eltérő állaga és szerepe. Míg nyugaton erős civil társadalomról beszélhetünk, amely aktív és hatékony szereplője a közvélemény formálásának, addig KKE-ban a civil társadalom anyagi és politikai szempontból is kiszolgáltatott, a totális diktatúra örökségeként pedig alig rendelkezik közéleti hagyományokkal (vö. Manuel - Glatzer 2019; Glatzer - Manuel 2020). A KKE-i országokban a vallási alaphelyzetet elsősorban három szempont határozza meg: az állam-vallás, a felekezeti homogenitás és a vallásosság szintje. Különösen a rendszerváltást követően (1989/1991) az autonómiájukat visszanyert vagy elnyert országokban a társadalmi és kulturális folyamatok 3 Vo. Laclau és Mouffe diskurzuselméletét.
