Oldal 29 [29]
OCR
Sokféle sokféleség 27 egyfajta közös pluralista episztemológia, amelynek legfőbb elméleti pontjai: a vallási ismeret fejlődőképessége, kulturális meghatározottsága, pragmatikussága és bipolaritása (Merrigan 1997). Paul F. Knitter (1939-) chicagói katolikus teológus a pluralista vallásszemlélet új igazságfogalmáról beszél, amelyre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a vallások közötti párbeszédnek meg legyenek az elégséges közös elméleti alapjai (Hick - Knitter 2005). Az új igazságfogalom eltér a vallásokban és teológiákban ismert eddigi fogalmaktól és hagyományos megközelítésektől. E fogalom legfontosabb jellegzetességei: a folyamat-jelleg (becoming), a kapcsolatisag (relatedness), a kélcs6nésség (reciprocity) és a kiilonbézdségben megmutatkozó egység (unity in diversity). Az igazság dinamikus folyamat során realizálódik, beágyazottan egy kölcsönös kulturális viszonyrendszerbe, amely a résztvevők alapvető és erőteljes involválódását követeli, s amelynek egyfajta komplex egység, egységes pluralizmus (unitive pluralism) lesz akövetkezménye. Az egységesítő pluralizmus az igazság új, ahagyományos monisztikus egységtől (monistic oneness) radikálisan eltérő fogalma ontológiai elsőbbséget biztosít a sokféleségnek (manyness5). Nyilvánvaló, hogy az ilyen igazságfogalommal megalapozott vallási ismeret személyhez kapcsolása csak akkor lehetséges, ha kialakul az értelmes emberek olyan tudata és tapasztalata, amelyet megoszthatnak egymással a pluralista kultúrában és vallásban való elkötelezettségük és részvételük révén. Egyetemes vallási identitás felé mutat ez a tendencia, valamiféle vallási világpolgárság irányába, amely Wilfred Cantwell Smith (1916-2000) kanadai iszlám-kutató, teológus és vallástudós felfogása szerint lényegét tekintve megalapozott az emberiség vallástörténetében (Smith 1981). Az egyes nagy vallási hagyományokban megtapasztalt és kifejtett ,más" kontextuálisan meghatározott módon van jelen. Ám a konkrét történelmi tapasztalatok és vallási igazság-rendszerek mindig valami olyasmire mutatnak, ami túl van a megtapasztalhatóságon és kifejezhetőségen. Amit a világvallások követői látnak, az jelzője, regionális és adott időbeli visszatükröződése az igazságnak. Az igazság nem a vallási hagyományokban van, hanem azokon túl. Ugyanakkor ezt a valláson túli — mondhatjuk - metavalläsi igazsägot csak a konkrét hagyományok segítségével képes az ember megtapasztalni. A teológia pedig innovatív módon reflektál, azt tematizálja, amiben az egyes vallások önmagukon túlra mutatnak. Ilyen értelemben ezek a vallások nem is tárgyai, hanem alanyai a pluralista teológiának. Az ilyen teológiai szemlélet születőben van. Smith szavaival élve olyan teológia, amely , kinő a világ emberi közösségének vallási al-közösségeiből (subcommunities), amelyeket hagyományos kifejezéssel világvallásoknak nevezünk (Smith 1981, 129). Hasonló Hick víziója a vallási pluralizmus jövőjéről. Úgy véli, hogy a mai értelemben vett kereszténység, hinduizmus, iszlám stb. már nem sokáig képes
