Oldal 27 [27]
OCR
Sokféle sokféleség 25 az emberi gyöngeség történetét is képesek látni, valamint azoknál, akik szélesebb körű ismerettel rendelkeznek más vallások történetéről, nyilvánvalónak tűnik, hogy semmiféleképpen nem lehet szó erkölcsi felsőbbrendűségről - sem a kereszténység, sem más vallások esetében. Exkluzivizmus Az exkluzivizmus az egyházak hivatali megnyilatkozásainak és teológusainak olyan alapállását jelenti, miszerint az üdvösség egyedül az általuk hirdetett kinyilatkoztatás elfogadása és a hozzájuk való szerves kapcsolat révén érhető el. A pluralista vallásteológia egyik fontos eredménye ennek a kizárólagosságnak a teológiai alapú értékelése és bírálata. A következetes és radikális exkluzív álláspont egyik legfontosabb teológiai és logikai nehézsége Isten egyetemes üdvözítő akarata bibliai megalapozottságú tételének fenntartása és érvényesítése. Szent Pál egyértelmű tanítása szerint Isten azt akarja, hogy minden ember meg legyen váltva, és eljusson az igazság megismerésére (1 Tim 2,4). A kizárólagosságot következetesen képviselő felfogásnak azonban meg kell birkóznia azzal, hogy a keresztény kinyilatkoztatást saját hibáján kívül nem ismerő és az egyházhoz szintén saját hibáján kívül nem tartozó emberek mind el kell kárhozzanak. Szemben áll tehát ebben a felfogásban Isten egyetemes üdvözítő akarata az üdvösség korlátozott elnyerhetőségének kritériumai következtében fennálló, közel egyetemes kárhozat következményével. Ebből az ellentmondásból az egyik kivezető út az egyetemes üdvözítő akarat vitatása. Ennek a felfogásnakis hosszú teológiai hagyománya van, amelybőlitt elég csak alegnevesebb képviselők közül Ágostonra utalni. Szerinte senki nem üdvözülhet Isten akaratától függetlenül. Akik tehát nem üdvözülnek, azok Isten akarata miatt nem üdvözülnek (Augustine 1996 [1961], 103). Később Luther és Kálvin többek között erre építette a maga teológiáját az üdvözüléssel kapcsolatban. Ebben az esetben nem az ember magatartása befolyásolja az üdvösséget, hanem maga Isten. Amennyiben Isten az, aki némelyek üdvösségét, mások kárhozatát akarja, lényegében függetlenül az ember erkölcsi milyenségétől, akkor ezt az istenképet nem lehet összeegyeztetni az Isten igazságosságával és szeretetével, amelynek szintén erős bibliai alapja van. A radikális és következetes kizárólagos álláspont tehát erőteljesen megkérdőjeleződik istenképének bibliai megalapozottságát tekintve. Egy további lehetőség arra, hogy a kárhozat, méghozzá a sokak kárhozata, összeegyeztethető legyen Isten igazságosságával abban az esetbenis, ha történelmi, földrajzi és kulturális okokra visszavezethetően az emberek önhibájukon kívül nem ismerhették meg a keresztény kinyilatkoztatást, és nem is lehetett
