Page 20 [20]
OCR
18 Máté-Tóth András többek között azért van szükség, mert a modern gondolkodás hajlamos a vallási közösségek vonatkozásait pusztán a társadalom vallási dimenziójára korlátozva vizsgálni és értelmezni. A közbeszédben és a szakmai diskurzusokbanis gyakori a ,vallás és társadalom" szófordulat vagy a , vallás és kultúra". Miközben a vallás a társadalom része, annak egyik dimenziója, ami ugyanúgy igaz a kultúrára. Nincsen társadalmon vagy kultúrán kívüli vallás, de minden társadalomnak és a kultúrának van olyan dimenziója, szegmense, vonatkoztatási rendszere, amelyet vallásnak vagy vallásinak kell neveznünk. A vallást a társadalommal összekapcsoló és egyben a kettőt egymástól függetlennek is mutató , és" a modernitás társadalomfelfogásának, a vallásra vonatkozóan pedig a szekularizációnak a következménye. Ennek a folyamatnak során azt a társadalmi berendezkedést, amelyben a vallás a társadalom minden szférájára nézve releváns és illetékes volt, leváltotta az a rendszer, amelyben a vallás visszaszorult a társadalom egyik dimenziójába. Ettől kezdve a vallás elveszítette egyetemes illetékességét, és csak a vallás területén maradt illetékes, amely terület intézményes megjelenítését és képviselését az egyházak végzik. A vallás egyháziasodott (Kaufmann 1989), aminek következtében újra kellett építenie és szabályoznia a társadalom többi alrendszerével való viszonyát. A modern társadalomról szóló fejtegetésekben emiatt lett általánossá az , és" mellérendelő kötőszó: vallás és gazdaság, vallás és politika, vallás és kultúra stb. Akár Amerika, akár Európa modernkori történelmét szemléljük, valójában a vallás és a vallási közösségek sohasem voltak és nem is lehettek a társadalom és a kultúra többitől elkülönített részei. A társadalomban és a kultúrában voltak és maradtak jelen, kontinensenként és országonként is részben hasonló, részben nagyon is eltérő módokon. A valóságnak sokkal inkább a ,-ban" helyhatározó raggal kifejezhető kapcsolat felel meg. Ebből az alapvetően integrált pozícióból fakadóan mindaz a kérdés, ami egy adott társadalmat foglalkoztat, aminek megoldása vagy elhárítása a társadalom elemi vagy akut érdeke, azzal kapcsolatban felteendő mind a két kérdés: hogyan érintik az adott társadalmi ügyek a vallási dimenziót, és a vallási dimenzió milyen megoldásokat, válaszokat képes adni rájuk. A vallási dimenzióban pedig az intézményes és funkcionális vonatkozás mellett a confessio, a vallási üdvjavak és azok hirdetése is azonos figyelmet követel. Ezt a megközelítést alkalmazta Robert Wuthnow, a Princeton Egyetem vallásszociológusa 2011-ben megjelent könyvében America and the Challenges of Religious Diversity (Wuthnow 2011). A könyv egyáltalán nem az első, amely Amerika vallási pluralizmusával foglalkozik. Újdonsága inkább abban állt, hogy a szerző nemcsak a keresztény felekezetek, valamint a zsidó és muzulmán irányzatok sokféleségével foglalkozott, hanem kutatásának fókuszát kiterjesztette a szinte áttekinthetetlenül sok kisebb vallási közösségre és
