Oldal 17 [17]
OCR
Sokféle sokféleség 15 párhuzamosan csökken a vallásosság. A valláskutatás adatai és a vallás növekvő jelenléte a közszférában megingatta ennek a tételnek a megkérdőjelezhetetlenségét. Az új paradigma szerint a modernitás sokfélesége, a plauzibilitások sokfélesége és a vallási jelenlét sokfélesége is létezik a társadalmakban. A vallás és a modernitás a mai kultúra keverékének része a világ minden régiójában. A különbséget Berger (Berger 2015, 102ff) némileg bővebb példájával magyarázhatjuk. Ha a modernitást az okostelefonnal jelképezzük és a vallást az imádkozással, akkor a szekularizációs elmélet szerint elképzelhetetlen, hogy egy sinto hivő okostelefonnal a kezében imádkozzon a szentélyben a hét szerencseisten egyikéhez. Az imádság ugyanis azt fejezi ki, hogy a hívő a földi boldogulásának kulcsát az istenek jóságában és támogatásában látja. Az okostelefon a horizontális, profán kapcsolatokat és ügyeket intézi, és azt jelképezi, hogy a boldogulást a magas szintű management biztosítja. A modernitás paradigmája szerint ez a kettő nem fér össze. Lehetséges a hívő álláspont, de okostelefon nélkül, és lehetséges a szekuláris álláspont okostelefonnal, de imádság nélkül. A pluralizmus elmélete alapján azonban elképzelhető a mélyen vallásos férfi vagy nő okostelefonnal a kezében; ebben a paradigmában a modernitás nem zárja ki a mély, megvallott vallásosságot. További példa lehet erre a kombinációra a különböző megachurchök több millió tagja, akik tableten olvassák a Bibliát, a legújabb technológiát használják vallási áhítatukhoz és missziójukhoz stb. Az új paradigma nemcsak a valláskutatás szempontjából fontos, hiszen a paradigmák olyan gondolkodásmódok, amelyek a magán- és a közszférában is meghatározzák az attitűdöket és a cselekvéseket. Az a kormány, amely a szekularizációs elmélet paradigmája szerint gondolkodik, függetlenül történelmi és alkotmányos hagyományaitól, nem fogja támogatni a vallásokat a társadalom modernizálása érdekében. A pluralizmus paradigmáját valló kormány azonban nemcsak tolerálni fogja a társadalom vallási dimenzióját, hanem támogatni is fogja azt, hogy ne húzzon politikai választóvonalat a modernitás és a vallás közé. A mai társadalmak és polgárok azonban nem a paradigmaválasztás alapvető kérdésével szembesülnek, hanem a biztonság és a túlélés kérdésével küzdenek. Ennek során modern és vallásos gondolatokkal és eszközök segítségével orientálódnak és cselekszenek, de számukra elsősorban nem az a döntő, hogy logikájukat és stratégiájukat vallásosnak vagy modernnek nevezik-e, hanem az, hogy a meghozott döntés és a választott program hozzájárul-e az aktuális, égető problémák hatékony kezeléséhez vagy sem. A kutatók számára a paradigmák problematikája fontos, az emberek számára viszont a megoldások hatékonysága. Ez az elméleti vitán kívüli nézőpont kulcsfontosságúnak tekinthető KKE-ban vallás jobb megértéséhez, különösen, ha olyan vallási tényekről van szó, amelyek szöges és egyértelmű ellentétben állnak a modernitás elveivel. A nyugat-európai modernitás szemléletének gyanakvással kell tekintenie ezekre a vallási
