Oldal 16 [16]
OCR
14 Máté-Tóth András rendszer, a nemzeti és vallási hovatartozás határozta meg elsődlegesen azt, hogy ki kicsoda. Az individualizmus előretörésével általánossá vált az autonómia, amely görög szó (aúrovouia) azt jelenti, öntörvényű, saját törvényei szerint élő. A kelet-közép-európai (tovább KKE) társadalmakban az individuális autonómia európai trendjei mellett történelmi okokból különös hangsúlyt kapott az állami és nemzeti autonómia, a nagy hatalmi tömböktől való felszabadulás igénye, a kívülről való meghatározottság helyébe a szuverén állami önmeghatározás léptetése. A régió országaira is igaz a , mindenki más". Minden ország a maga történelmi és kulturális hagyományaival lépett be az önmeghatározás lehetőségének politikai terébe, és mindegyik sajátos módon élt ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor mégis azt láthatjuk, hogy számos hasonlóság is jellemzi ezeket az országokat. Ha a nemzeti történelemnél és politikánál tágabb, regionális tágasságot befogadni képes optikát használunk, akkor előtűnnek a közös regionális sajátosságok, melyek közül szerintem a köztesség, a sebzett kollektív identitás a legjelentősebb marker. Nemes Nagy állításában a második elem a , másabbak", ami igaz volt Pilinszkyre, és amely igaz a régió társadalmaira is, hol egyikre, hol másikra. Az elnyert vagy visszanyert szabadság regionális közegébenaz egyes társadalmak egyik fő törekvése a különlegességük hangsúlyozása, aminek érdekében törekszenek felmutatni és ápolni a nemzeti sajátosságokat, másságokat. De a ,másabb" egyben egyfajta elkülönülési késztetést és kényszert is jelent, a vélt vagy valós bekebelezéssel és egyformásítással szembeni következetes és heves védekezést. Amikor a vallási pluralizmust vizsgálom, keresvén ennek regionális jellegzetességeit, először az egész társadalom és bizonyos szempontból az egész régió másságai és azonosságai tűnnek szembe. Első lépésben nem a vallásokra, világnézetekre vagy felekezetekre kell koncentrálni, hanem arra az átfogó közegre, amit társadalomnak és kultúrának nevezünk, és amelyről több szempontból is azt állítjuk, hogy legalapvetőbb jellemzőjük a pluralizmus, amit Nemes Nagy Ágnessel úgy is fogalmazhatunk: , Mindenki más, de vannak másabbak." Peter L. Berger a The Many Altars of Modernity (nemetül Altäre der Moderne - hivatkozások a német kiadás alapján) című könyvében úgy véli, hogy új paradigmát talált és dolgozott ki a vallás tanulmányozására, pontosabban a modernitás és a vallás közötti kapcsolat elemzésére (Berger 2014). Önkritikusan megjegyzi, hogy az új paradigma megalomániásnak is hangozhat, de az elméleti váltás a vallástudományban 40 évig mérvadónak tekintett, és egyes szerzők (Steve Bruce vagy Detlef Pollack) számára ma is érvényes szekularizációs elméletről a pluralitás paradigmájára elég mélyreható ahhoz, hogy megalománia nélkül is új paradigma igényével léphessen fel. Az új paradigma egyszerűen összefoglalható, bár jelentésmezeje zavarba ejtően tágas. A szekularizáció elmélete azt jelentette, hogy a növekvő modernitással
