Oldal 15 [15]
OCR
Sokféle sokféleség 13 megőrizni elfogulatlanságát. A hit minden vallási elfogultság mellett is azon a nyelven és azokkal a fogalmakkal fejezi ki a megélt, de végső soron mindig elrejtve maradó titkokat, amelyeket részben a tudomány csiszolt használhatóvá. A sokféle vallási sokféleség társadalmi és kulturális alaptény. Mind a tudomány, mind a hit ennek a sokféleségi rendszernek a keretében történik. A társadalom vallási dimenzióinak megfigyelése és megértése a sokféle sokféleség tudomásulvételére alapoz, ha el akarja kerülni a konkrét valóságtól való elrugaszkodást és a vallási élmények szabatos fogalmak nélküli káoszát. A tudomány művelője és a vallás követője bármennyire is törekszik a sokféle sokféleség átfogó ismeretére, végső soron egy adott kultúra gyermeke. Miközben törekszik a kulturális meghatározottságát reflektálva gondolkodni, nem vetheti le regionális beágyazottságát. A fentebb idézett Radnóti vers nemcsak az absztrakt és a konkrét közötti különbséget világítja meg a líra eszközével, hanem a konkrét valóság regionális jellegzetességét is kiemeli: , tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom." Az 1944-ben, a világháború legborzasztóbb évében írott versében a fájdalom válik a konkrétan ismert tj elsédleges jellemzéjévé. Az ebben a régióban folyó vallásértelmezés számot kell vessen a régió történelmi és kortárs tapasztalataival és önképével. Egyrészt azért, mert ebbe ágyazódva végzi munkáját, másrészt ha el akarja kerülni az öncélúság vádját, e régió számára kell érvényes kijelentéseket tennie. PLURALIZMUS PARADIGMA , Mindenki más, de vannak mäsabbak” - írja Nemes Nagy Ágnes Pilinszkyről (Nemes Nagy 2004). Amikor a sokféleség, a pluralizmus társadalmi dimenzióit elemezzük, akkor tudatában kell lenni annak, hogy egyén és társadalom egymás feltételei, az egyének alapvető mássága, egymástól való eltérése belesimul ugyan a közösség, a társadalom összefüggésrendszerébe, ami által a másság szempontját visszaszorítja a hasonlóságé, akár az azonosságé. Ugyanakkor a társadalom éltető dinamikája a benne lévő sokféleség, az egyéneké és a csoportoké, az irányultságoké és a félelmeké. , Mindenki más" - ezt az állítást különböző korokban és kulturális régiókban különböző módokon lehetett állítani és érteni. Az egyén mivoltára, sajátosságára vonatkozó kérdés csak az utóbbi évszázadban vált egyéni kérdéssé. Eladdig a státus, a szakma, a nézet
