Oldal 14 [14]
OCR
12 Máté-Tóth András jelenségeinek sokfélesége értelemszerűen azt is maga után vonja, hogy számos humán- és társadalomtudomány foglalkozik e sokféleség valamely dimenziójával, miközben ezekben a tudományágakban az iskolák és a szerzők magukis rendkívül eltérő elméleti alapokból indulnak ki, és vizsgálódásuk módszertana is nagyon változatos. Másképpen tekintett a vallásra a pszichológus William James vagy Sigmund Freud, a szociológus Ernst Troeltsch vagy Max Weber és a filozófus Friedrich Schleiermacher vagy Soren Kierkegaard. A sokféle vallasi valóság sokféle megközelítése elvont fogalmakat használ a konkrét esetek kategorizálására és értelmezésére, miközben a használt fogalmak érvényességét az esetek fényében újra és újra felülvizsgálja. Mindezekben a vallás a vizsgálódás és az elméletalkotás tárgya. A vallás azonban alany is. A vallásos emberek, a vallási intézmények, a vallás szent szövegei, a hirdetett vallási tanítások is érzékelik és értelmezik a vallások sokféleségét. Sőt tanításaik és törvényeik nem ritkán éppen a tapasztalt eltérésekre adott válaszokként fogalmazódtak meg. Vagy éppen ellenkezőleg, a vallási interakció révén módosultak. Ha csak az ábrahámi vallásokat vesszük alapul, a kereszténység a zsidóságtól való elkülönülés és a római vallástól való elhatárolódás során vált önálló vallássá, miközben a zsidó és római felfogások és hagyományok meghatározó módon vannak jelen benne. Ugyanez érvényes az iszlámra is, amely a zsidóságtól és a kereszténységtől való elhatárolódás révén vált karakteres vallássá, miközben mindkét vallás számos elemét tovább hordozza. Amikor a vallás mint alany reflektál saját magára, más vallásokra vagy a valláson kívüli valóságra, akkor teológiáról beszélünk. Amikor a vallás a vizsgálódás tárgya, a reflexió alanya pedig valamely humán- vagy társadalomtudomány, akkor vallástudományról. A vallási sokféleség kívülről vagy belülről történő tudományos tárgyalása mellett létezik a vallási tárgyalás is, amelyben a saját vallás által kívánt és biztosított üdvösséggel kapcsolódik össze a saját valláson belüli és a többi vallásban megjelenő sokféleség. A hitnek és a misztikának a régiójába lépünk ezzel. Míg a tudományos vizsgálódás célja a valóság megfelelő módszerekkel és szabatos fogalmakkal való leírása és értelmezése, addig a hit, a hívő ember számára a cél az üdvösség elnyerése, a legtöbb nagy vallási hagyományban az istenséggel való harmonikus viszony fenntartása vagy helyreállítása. A tudomány vállalkozása intellektuális, a hité egzisztenciális. A tudomány elméletekből és feltevésekből indul ki, a hit az istenség általi megszólítottságból. A tudomány először kérdez a valóságról, a hit először válaszol az isteni valóságra. Mind a tudománynak, mind a hitnek megvan a maga belső logikája és dinamikája. Önálló megközelítési rendszerekről van szó, melyek óhatatlanul figyelembe veszik egymást és hatnak egymásra. Amikor a tudomány a vallásról végez kutatásokat és elemzéseket, akkor a lehető legközelebb igyekszik lépni vizsgálata tárgyához, igyekezvén
