Oldal 148 [148]
OCR
Borsos BELA A mezőgazdasági vízigény csökkentését szolgálja a szintén ausztrál ,áthajlási vonalak rendszere" (keyline system) (Yeomans, 1993). Miután arrafelé sokkal nagyobb mélységben lehet csak víztároló talajrétegeket találni, általában a vízvisszatartás technikái, az árkolások, a tározók és a ciszternák terjedtek el. A táj domborzatának a lehető legkedvezőbb módú kihasználásával a lehulló csapadékot , megdolgoztatják", vagyis többféle elmés beavatkozással nem engedik egyszerűen a mélyebb területek felé lefolyni, hanem előbb elvezetik a szintvonalak mentén, minél több helyre, sokszor éppen a gerincek, áthajlások, peremek felé. Ezt fejlesztette tovább Bill Mollison (Mollison, 1988; 1990). Míg az áthajlási vonalak rendszere gyakorlatilag nem más, mint egy bonyolult öntözőrendszer, a permakultúrában csupán egyike az átfogó tervezés elemeinek. Itt alapvetően kétféle csatornát vagy árkot különböztetünk meg, amellyel a víz útját manipulälhatjuk. Az egyik a vizvezeté csatorna (diversion channel), amelynek a tervezésekor az a szándék, hogy abban a víz a kívánt irányba mozogjon. Rendszerint a terepszintről vagy egy vízfolyásból összegyűjtött vizet vezetnek el valahova, a terepszint alakulását kihasználva. Ezzel ellentétes a szivárogtató vagy szikkasztó árkok (swale) szerepe, amelyek úgy vannak tervezve, hogy bennük a víz ne induljon el egyik irányban sem, hanem minél nagyobb mennyiséget szikkasszon el, szivárogtasson be a talajba. Ezért a vízvezető csatornákkal ellentétben ezek széles, lapos terepképződmények, amelyekben nyílt vízszint nincs, vagyis a víz szabad szemmel nem látható bennük. Vonalvezetésük a szintvonalat követi, tehát a beléjük kerülő víz nem gyorsulhat fel. Így nincs más útja, mint beszivárogni a talajba. A szikkasztó árok alatt a talajnedvesség állandóan magas szinten marad, ezért a talaj szántóföldi vízkapacitása megnő. Megfelelő növényzettel kombinálva produktív vegetációt lehet körülötte (alatta és benne) kialakítani. Szélessége olykor a tíz métert is elérheti, a lejtő felé eső oldala pedig enyhén domború, és a terepszintből kiemelkedik, mert itt helyezik el a mélyedésből kitermelt földet. A szikkasztó övárok szerepe lejtős területen a csapadék megfogása és a beszivárogtatás növelésével a talajvíztábla feltöltése, valamint a talajnedvesség megőrzése. Ezzel a rapszodikus csapadékeloszlással rendelkező területek vízellátását lehet kiegyenlítettebbé tenni. A harmadik fontos része a rendszernek a különféle vízzározók, gátak láncolata, amelyek különféle méretűek, alakúak, s más és más célt szolgálnak. A gátak építését ilyen kis léptékben is gondos tervezőmunka előzi meg, helyi anyagok használhatók, gyakorlatilag semmilyen idegen bevitel sem szükséges, kivéve a gépészeti elemeket (például túlfolyók 146
