Page 119 [119]
OCR
2.1 Regeneratív tervezés és permakultúra rendszerek (épületek, intézmények, közösségek) helyét a természetben. Az ilyen tervezési és fejlesztési módot — az angol terminus után — regeneratívnak nevezzük. Mit is jelent ez pontosan? A regeneratív fejlesztés módszertanát és keretrendszerét kidolgozó Raymond J. Cole (2014) és Bruno Duarte Dias (2015) szerint ennek a szemléletnek három lényeges pontja van: " a koevolúció gondolatának beépítése, " a hely" mintázatainak felismerése és megértése, " a hellyel való harmónia kialakítása. Az utóbbi kettő elv viszonylag egyszerűen megérthető. Nincsenek univerzális válaszok, mindig az adott helyhez illeszkedő megoldásokat kell kidolgoznunk. Ennek első lépése a hely megértése. A beavatkozásokat mindig az adott lokációhoz és annak környezetéhez kell igazítanunk, sokszor a folyamat közben is hátrább lépve egyet, hogy lássuk: az alkalmazott technika hogyan illeszkedik abba a földrajzi térbe, ahová szánjuk, mennyire képes harmóniát alkotni az ökoszisztémával, amely körülöleli. A koevolúciós elv már egy kicsit részletesebb magyarázatra szorul. Az evolúcióval kapcsolatos legfrissebb kutatások szerint Földünk történetében a korábbinál sokkal nagyobb hatása volt a fajok közötti együttműködésnek, mint a versenynek. (Az evolúciós [szelekciós] verseny jelentőségének túlértékelését a darwini elvek társadalmi tudatban betöltött helye okozza, amelyre a versenyalapú kapitalista világrend is ráerősít.) Az együttműködés azonban nem feltétlenül közvetlen, magyarán nem azt jelenti, hogy egy faj egyede konkrétan altruista módon viselkedik egy másik faj egyedével szemben. Sokkal inkább egyed feletti szerveződési szinten láthatjuk azt, hogy egyszerűen jobb stratégia hozzájárulni más fajok fennmaradásához — például élőhelyek fenntartásával —, mint ledominálásukhoz. Minden élőlény valamilyen módon hozzájárul egy-egy élőhely kialakításához, akár ragadozó, akár préda. Az együttműködés emiatt ugyanolyan fontos élő rendszereink működésében, mint a verseny. Az ökológiai kapcsolatok ilyen jellegű, evolúciós jellemzőit csak most kezdjük megérteni, a szimbiotikus kapcsolatok egyed feletti vizsgálataival. A tervezés koevolúciós módszereit sok dolog nehezíti. Az egyik ilyen, hogy az emberi rendszereket szeretnénk minél inkább kontrollálhatóvá tenni, ami gyakran azzal jár, hogy leegyszerűsítjük a működésüket. Pedig az emberi rendszerekben is benne van a potenciál, hogy a folyamatos változást elfogadva, azzal együttműködve létezzenek. A regeneratív fejlesztés során ki kell lépni ebből a kontrollkényszerből, és a tágabb rend117
