Oldal 115 [115]
OCR
Révai MÁTYÁS 2.1 REGENERATÍV TERVEZÉS ÉS PERMAKULTÚRA A rossz hír az, hogy már biztosan tudjuk, nem folytathatjuk úgy a dolgainkat, ahogy eddig. Pedig kényelmesebb lenne nem változni. Olyan jó lenne megúszni valahogy anélkül, hogy változni, változtatni kelljen. Visz, sodor a megszokás, a hagyomány, az ,így szoktuk", a rutin, a rendszer, az ismerős helyzetek. Valljuk be: mi, emberek nagyon kényelmesek vagyunk. Hiába a motivációs trénerek kedvelt mondata: , Az élet a komfortzóna végénél kezdődik", de valahogy mégis inkább azt szeretjük csinálni, amit már eddig is tettünk. Inkább nem engedjük el a jól megszokott dolgainkat. Törékeny biztonságunkba kapaszkodunk. Sajnos ez a biztonság valóban csalóka: a globális ökológiai rendszereink kibillentek az egyensúlyból, és olyan fordulópontok közelében vagyunk, amelyeken túlról már nem igazán lesz visszaút. Azonban a rossz hírek sora ezzel még nem ér véget. Rossz hír az is, hogy ha magunktól nem vagyunk hajlandók elengedni a megszokott dolgainkat, akkor azt a kényszerek fogják kicsavarni a kezünkből. És az kicsit fájdalmasabb lesz. En annak a pártján vagyok, hogy változni akkor érdemes, amikor tudjuk, hogy muszáj, és még önkéntesen megtehetjük. Amikor nem külső kényszerek szorítanak rá az alkalmazkodásra, hanem a magunk erejéből és szándékából, szabadon tudunk úgy dönteni, hogy valamit máshogy akarunk csinálni. Ebben a fejezetben arról fogok írni, hogy mit tehetünk, hogy egy kicsit könnyebb legyen a megszokott dolgainkat elengedni és újakkal helyettesíteni. Sőt még élvezzük is, és többek legyünk általa. Az itt bemutatandó könyvek arról akarnak meggyőzni minket, hogy ha sikerül apránként átalakítani a gondolkodásunkat, akkor azok a változások, amelyek kényszerként elkerülhetetlenül bekövetkeznek, önként vállalva, egy másik szemüvegen keresztül nem is tűnnek olyan rossznak. Sőt. Kreativitäsra sarkallhatnak, segithetnek jobban megismerni önmagun113
