Oldal 80 [80]
OCR
FÜLÖP SÁNDOR szakértői, jogi eljárások, végtelenbe nyúló jogorvoslatok értelmetlenné tennék magának a jogszabálynak a célját: mire megszületne a jogerős és végrehajtható határozat, a szennyezés már visszafordíthatatlan károkat okozna. Az új eljárás zseniális: a Superfundban felhalmozott pénzeszközök segítségével a hatóság azonnal a helyszínre siet és felszámolja a szennyeződést, majd szépen komótosan hozzálát a költségek behajtásához, amihez a Superfund törvény igen jó pozíciókat biztosít a számára. A szennyező ipari vállalat, a beszállítók, illetőleg a terület tulajdonosai, használói egyaránt felelősségre vonhatók. Ha többen vannak, annál jobb, bármelyiküktől követelhető akár a teljes összeg is, azután a felelősség arányában majd a felelősök eldönthetik egymás között az összeg megosztását (egyetemlegesség és visszkereseti igény). Az egészen kivételes amerikai jogi sikertörténethez azért hozzá kell tennünk néhány megjegyzést. Az ilyen drákói szigorúságú felelősségi jogszabályhoz az egyensúly és az igazságosság kedvéért a megfelelő jogi kimentési lehetőségeket is biztosítani kell, hogy az egyes esetekben valóban méltányolható egyéni érdekek is érvényesülhessenek. Ezeket a kimentési lehetőségeket azután a nagy vegyi üzemek kiváló ügyvédei eléggé kitágították és sok esetben sikerrel alkalmazták. Nem csoda, hogy a Superfund a kétezres évek közepére elfogyott, a feltöltéséről pedig az amerikai kormányok azóta sem tudtak gondoskodni. A veszélyes hulladékkal szennyezett, felhagyott területek természetesen Európában is problémát okoztak. A kilencvenes évek elején itt is elkezdődött egy jogalkotási folyamat, azonban minálunk nem ették a kását olyan forrón. A Környezeti Felelősség Irányelv (ELD)! megszületésére több mint egy évtizedet várni kellett, és bizony a tartalma sem lett olyan harapós, mint az amerikai példaképé. Mindenesetre a, ELD célul tűzte ki a szennyező fizet elv érvényesítését az olyan esetekben, amikor a , sértett" a környezet maga, azaz a talaj, a vizek vagy az élővilág. A felelősök köre szűkebb, lényegében csak a tényleges, közvetlen okozó (üzemeltető), aki a nagy dérrel-dúrral beharangozott szigorú, vétkességre tekintet nélkül megállapítható felelősséggel (strict liability) tartozik az okozott környezeti kárért. Ez azt jelenti, hogy az ELD ügyekben nem kell foglalkozni azzal, hogy a szennyezést mennyiben okozták szándékosan vagy gondatlanul, , elegendő" csak az üzemeltető tevékenysége és a kár közötti közvetlen okozati összefüggést bizonyíta* Directive 2004/35/CE of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 on environmental liability with regard to the prevention and remedying of environmental damage. 78
