Oldal 23 [23]
OCR
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája éppen adósságot csinálunk, aminek kamatos kamatait majd utólag kell megfizetnünk (az ilyesmivel viszont nem szoktunk dicsekedni). Végül, de nem utolsósorban, eleve a piacon kívül zajlik az értékteremtő gazdasági tevékenység egy jelentős és nélkülözhetetlen része, elsősorban a háztartások keretei között, továbbá önkéntes szervezetekben és szolidarisztikus kapcsolatokban; ezek azonban nem tükröződnek az üzleti forgalom mutatóiban. Márpedig az úgynevezett fejlődő országok mért gazdasági eredménye mögött gyakran nem is áll egyéb, mint a piacon kívüli, hagyományos gazdaság tönkretétele, eszközeinek és erőforrásainak kisajátítása és a korábban ott előállított értéket helyettesítő új, piaci szolgáltatások terjeszkedése. A GDP természetesen azt sem mutatja, ami a szürke és fekete gazdaságban történik. Ez utóbbiak kiterjedését a globalizáció korában többé becsülni is alig lehet, pedig a világgazdasági folyamatokra (valamint a politikai változásokra, a háborúkra, a közbiztonságra) gyakorolt hatásuk felmérhetetlen. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy a világon realizált összjövedelem egyre nagyobb része — éspedig drámai módon növekvő része — keletkezik az úgynevezett papírgazdaságban, az egymással összefüggő pénzügyi műveletek, biztosítási, tőzsde- és hitelügyletek zárt, öntörvényű világában, távol a reálgazdaságtól, amelynek jövedelmét hatalmas mértékben csökkenti növekvő kiszolgáltatottsága a pénzügyi szférának, akkor megérthetjük, hogy a forgalmi mutatók miért nem a társadalmak jólétét mutatják. Ezért Daly és munkatársai kidolgozták a fenntartható gazdasági jólét mutatóját (Index of Sustainable Economical Welfare: ISEW), amely meggyőződésük szerint hívebben tükrözi a tényleges gazdasági teljesítményt. A társadalom jólétének alakulásához három mérőszám összegét veszi kiindulópontnak: az egyéni fogyasztás, a közkiadások és a megtakarítások (felhalmozott tőke) összegét. Ebből azonban levonásra kerülnek először is a védelmi kiadások — mindaz, amire az egyének, cégek és államok biztonságuk védelmében kényszerülnek az erőszak, a társadalmi igazságtalanság és a létbizonytalanság világában. Majd levonják a természeti és épített környezetet ért veszteséget, a kimerülő források és nyelők pótlásának, illetve helyreállításának becsült költségét (a természeti tőke értékcsökkenését), továbbá azokat a közvetlen és közvetett károkat és kiadásokat, amelyeket az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen természeti feltételeinek romlása, pusztulása okoz. A mutatót később tovább finomították és Genuin Progress Indicator néven publikálták. A legfontosabb újdonság talán a környezet védelmére és helyreállítására 21
